Arra gondoltunk, itt az ideje, hogy olvasóink megtudják, kik is készítik a Portot. Kik azok, akik segítenek eligazodni a programok között, akik válaszolnak az olvasói levelekre, akik filmeket, könyveket, színházi darabokat, gyerekműsorokat ajánlanak. Ezért december 12-től minden nap bemutatunk egy Port-os kollégát. Ő itt Győző.
Sziasztok, Hopp Győző vagyok, olykor háopépé. A fesztivál rovatot viszem a Portnál, és besegítek a színház rovat vidéki részében is. Rendes helyzetben most éppen év végi bulik és disznóölések 
garmadát raknám fel az oldalamra, ám jelenleg az online tér adta lehetőségeket tárom fel, pihentetve a fesztiváli hangulatot. Elmondom inkább, hogy lettem én.
A Port születésekor, a végzettségemnek megfelelően dolgoztam első munkahelyemen, könyvtárosként. A századfordulóval én is váltottam, de az élet kulturális oldalán maradtam; országos programmagazinnál szerkesztés, újságírás, majd egy dán könyvkiadónál gyerekeknek osztottam az észt (humorosan, ugye). Bő két évvel ezelőtt kerültem a Porthoz, hogy kulturális küldetésemet végleg beteljesítsem.
És, hogy mit szeretek benne? Az oldalban azt, hogy itt minden megtalálható, ami kultúra, szórakozás és még több is, és ez mind egy helyen. Ha bármi kell, az is. A munkahelyben pedig a laza, ne
vetős légkört, a kollégákat, magát a munkát és a kávégépet. Egyszerűen kell-e ennél több? Bonyolultan sem nagyon. Most ajánlanom kéne valamit végszóra, ami egyfelől könnyű, másrészt nehéz dolog. Könnyű, mert könyv lesz. A nehézséget mindig az okozza, hogy melyiket a négy-öt legkedvencebb közül? Ma Tar Sándor A mi utcánk-jára esett a választás, aminek van baja, hogy rövid, de egyébként tökéletes. Egy-két évente elolvasom, csak, hogy a miheztartás végett, és mindig lenyűgöz, ahogy a szerző összes többi könyve. Annyi van még hátra, hogy mindenkinek megkívánjam a boldog karácsonyt, és a remélhetőleg vígabb új esztendőt! A Beethovent meg hallgassátok, ne nézzétek!
