Újabb figyelemreméltó román rémmese dupla taburól, szűkszavúan.
18. századi francia múzsa
Mindig érdekes utánanézni, hogyan változik egy-egy film eredeti címe, amíg a magyar mozikba nem ér. A román Tudor Giurgiu első nagyjátékfilmje a Legaturi Bolnavicioase, szó szerint 'Beteges Viszonyok'-at jelent, a címet de Laclos híres műve, a Veszedelmes viszonyok ihlette. A célzatos szójáték már az angol címből kiveszett (Love Sick), nincs is min csodálkozni, hogy magyarul a finom Szerelem másképp maradt belőle.
Történet
Kiki (Maria Popistasu) fiatal és gyönyörű lány, aki egészen zavaros érzelmi életet él. Se vele, se nélküle viszonyt folytat a saját bátyjával (Tudor Chirila), miközben szerelmes a bukaresti egyetemre vidékről érkező barátnőjébe, Alexbe (Iona Barbu). A másik kettő viszontszereti őt, máris áll a feloldhatatlan szerelmi háromszög, melyben tabuk ütköznek még nagyobbakkal, hogy végül egy sor szív összetörjön.
Ha még nem láttad, ne olvasd el!
Az az igazán szerencsés, aki nem olvas tartalomleírást, mielőtt a moziba ül, és először azt hiszi, a fekete hajú Kiki hazudik vörös szerelmének, Alexnek, amikor a féltékeny kakasként körülötte ugráló Sandu-t a bátyjának mondja. Hazudik is, de nem ebben. Azután egy családi ebéd sok mindent megvilágít, kivéve, hogy mindez hogyan lehetséges. Miért kell Kikinek Alex és miért Sandu? És miért a kettő egyszerre?
Izgalmas titkok
Amitől sokáig különleges gyöngyszemként tekintünk a filmre, azok a kimondatlan, de sejtetett titkok, melyekből a történet építkezik. Ezeket a titkokat magunk fedezzük fel, és sosem erősíti meg őket senki, sosem lehetünk biztosak arról, amit gondolunk. Ettől válik művészetté az egyébként nem túl bonyolult, hosszabb dramaturgiai üres vágánnyal feltöltött történet. Azért is, mert millió gondolatot beindít, mint egy jól komponált regény, melynek minden oldala ismerős, különösen közép-kelet európai szemmel: Bukarest és a román vidék képei, a szoci díszletek, ahol a barnán foszló falak tövében színes ruhákban ragyognak a lányok, ahol bőrönd helyett nejlonzacskóban hordják a ruhákat, és ahol még katalógus cetlik alapján tájékozódnak a könyvtárban.
Bizarr élmény
Hiteles színészek munkájának eredménye, hogy a kényelmetlen jelenetek sem válnak kínossá. Hogy minden kézenfekvő, és az első sokk után szinte már természetes. A bökkenő csak annyi, hogy a sokkolásnak nincsen konkrét célja, amolyan l'art pour l'art polgárpukkasztás - talán mert Sandu végig mellékszereplő marad. Erőltetett ezért a tabuhalmozás.
Az ellenben érdekes dramaturgiai játék a hangsúlyokkal, hogy nem a mesélő, és központi szereplő Kiki, hanem a csendes Alex az, akivel azonosulni lehet. Emiatt eleinte megtévesztő, majd kis idő után idegesítő, hogy a másik lány belső hangját halljuk. Biztos nagy truváj lett volna Giurgiu-tól, ha ez a csavar bejön neki, de nem jött. Így a másfél óra megmarad bizarr élménynek, és kiváló dumatémának, ha barátokkal ültük végig.
Kinek ajánljuk?
+ azoknak, akiknek élénk a fantáziájuk
+ azoknak, akik túl tudnak lépni a normális-nem normális kategóriákon
- senkinek, akit a kelet-európai+leszbikus+szodómiát folytató jelzők elborzasztanak
