Van western-, van gengszterfilm, továbbá számos további alapesete - melyeket az amúgy eléggé félrevezető "műfaj" fedőnévvel is szokás illetni - az amerikai filmnek. Ilyen a betegségfilm is. Arról szól - minden egyes áldott példánya -, hogy valaki megbetegszik, majd - az aggasztó kór első jelentkezéséig - finoman szólva is ellentmondásos viszonyt tartott fenn különböző rendű és rangú rokonaival és üzletfeleivel. Ámde bajban ismerszik meg a barát. A kór, legyen bár halálos vagy gyógyítható, összehozza a szereposztást. Rég nem látott anyák, gyerekek, testvérek kerülnek elő, kései támasznak, utolsó vigasznak, a titkos, eladdig ismeretlen gyógymód felderítőjének. A betegségfilmek első feléig lehet kacagni, utána sírás következik, végül álom; hogy a főhősé vagy a nézőé, mindegy is, mindenképpen enyhet adó.
A betegségfilmeket az egészségügy pénzeli, nyilván. Ez abból a félreértésből fakad, hogy egy ilyen mozi után ugrásszerűen nő az általános kivizsgálásra jelentkező Kalmopyrin-éhes páciensek száma. Egyes meg nem erősített híresztelések szerint Az angol beteg után nagyon sokan keresték a patikában az angolkór legbiztosabb gyógyszerét.
Vizsgált művünk semmiben nem tér el a fent vázolt modelltől, noha kétségtelen világsztárok domborítanak benne. Még szép, Meryl Streepet, Diane Keatont, Leonardo DiCapriót, Robert De Nirót szívesen siratja a nép, ugyan ki ejtene könnyűt Kovács De Jánosért. (Bár az Európa expressz óta úgyszólván bármi lehetséges, az első magyar akciófilmet miért ne követhetné az első SZTK-környezetben játszódó műizé?)
