Óriási érdeklődés övezte Hajdu Szabolcs új filmjét a 41. Magyar Filmszemlén. Verekedés, beszólogatás a bejáratoknál, lépcsőn ülő/álló emberek mindenfelé. A korábbi filmjei stabilan nagyon jók voltak, így érthető a tolongás. Lemegy az első fél óra, minden rendben, szép színes képek, pont ahogy vártuk. Aztán valami teljesen más.
Tulajdonképpen ez is olyan, mintha egy tündérmeséről álmodnék, csak ez később rémálommá válik. Jönnek az egyre furább képek, jelenetek, én meg babonázva ülök és lesek, hogy mi lesz itt. A Bibliotheque Pascal a film szerint egy angol elit klub, nekem egyből a Mechanikus Narancs-beli Bár jutott az eszembe. Török-Illyés Orsolya, Hajdu örök főszereplője ide csöppen, nem éppen fényes kilátásokkal rabszolgává válik. Egyre súlyosabb dolgok történnek vele, és lehetetlen kiszabadulnia.
A magam nevében annyit tudok mondani, hogy nem erre számítottam a rendező korábbi filmjei után. Valószínűleg mások sem, mert közben többen elhagyták a mozitermet. Én meg azon gondolkodtam, hogy Hajdu Szabolcs továbblépett. Lehet, hogy a korábbi filmek csak előtanulmányok voltak, és most kapjuk tőle az igaziakat.
A Bibliotheque Pascal szerintem egy jó film, de nem egy kiváló film. Mindenesetre az idei szemle mezőnye bőven gyenge volt ahhoz, hogy a legfontosabb elismeréseket ne tudja elhódítani Hajdu Szabolcstól. Így az Arany Orsó-díjon és a Diákzsűri díján kívül a külföldi kritikusok díját is elnyerte. Így biztosított, hogy a következő filmjén is ekkora tolongás lesz.
8/10 pont
