A western műfaj nem éli már aranykorát, ez tény.
Viszont tavaly az egyébként hozzáértőnek már régóta nem tartott Kevin Costner villantott egy nagyot a Fegyvertársak című filmmel. A mozi legmeglepőbb tulajdonsága az volt, hogy bár nem volt lebilincselően izgalmas, mégis képes volt feszültséget teremteni mégpedig az által, hogy a realitás talaján maradva ábrázolta a témát, s Costner is hanyagolta a nem túl hiteles szuperhős imázsát.
A kiöregedett szívtipró mellett persze készült még egy western-elemekből táplálkozó film, hiszen Quentin Tarantino sem felejtette el kedvenc zsánerét. Jan Kounen francia rendező, akinek filmes munkásságát leginkább a Dobermann című film kapcsán ismerhette meg a világ is bepróbálkozott a műfajjal, igaz, nem hasraütésszerűen jutott eszébe ez a nemes műfaj, hanem a népszerű francia képregény, a Blueberry egy részletét kívánta nagyszabású moziverzióban láttatni.
A történet szerint, mely az 1870-es években játszódik, a cajun (vagyis francia-amerikai származású lousianai - hogy meg lehessen magyarázni a francia és az amerikai western vonalat egyaránt) származású Mike Blueberry délnyugatra települ, ahol beleszeret egy lányba, akit viszont a helyi kiskirály, Wallace Sebastian Blount érez magáénak. Kisebb csetepaté után a lány meghal, Mike-nak pedig menekülnie kell. Halálközeli állapotban találnak rá az indiánok, akik felnevelik, majd felnőttként visszatér a városba, ahol ő lesz a seriff. A városka békéjét azonban kétes múltú figurák zavarják meg, akik a titokzatos hegyi kincsre áhítoznak. Közben feltűnik a halottnak hitt Wallace, így megindul a harc a kincsért, miközben a bosszú is dolgozik főhősünkben, aki mellesleg rendelkezik az indiánok által ráruházott spirituális tulajdonságokkal is.
A filmre meglehetősen rányomja a bélyegét ez a spirituális varázslatos világ, két akciódúsabb szcéna közt ugyanis nem egyszer fordulnak elő olyan történések, melyek leginkább tudatmódosító szerek okozta belső utazásra emlékeztethetnek, szellemlények és a spirituális világ talán gyakrabban szakítja meg a dolgok folyását, mint illenék. A filmnek ez a vonulata egyébként egyszerre könyvelhető el hibaként vagy akár erényként is, nézőponttól függ, akár - így - a film megítélése is.
