Rég láttunk akkora érdeklődést magyar film iránt, mint a hamarosan mozikba kerülő Isteni műszakot körülveszi.
Ezzel a filmmel nemcsak Bodzsár Márk mutatkozik be, mint nagyjátékfilmes rendező, hanem maga a Filmalap is, mely az elmúlt évek magyarázkodásai közepette azért csendben jó néhány film gyártását elindította. Elsők között Bodzsár fekete-komédiára hajazó mentős sztoriját, amely ki lehet jelenteni, a saját erényeivel is rászolgált erre a felhajtásra, és ha ez a film valóban egy új korszak kezdetét jelenti a magyar filmgyártásban, akkor olyan nagyon rossz dolgunk nem lesz a jövőben.
Már a sztori is igazi csemege. 1992-ben járunk, Jugoszláviában javában dúl a polgárháború. Milán (Ötvös András), egy félig magyar, félig horvát orvostanhallgató a háború borzalmai elől hazánkba menekül, ahol bekerül Fék doktor (Rába Roland) és Kistamás (Keresztes Tamás) éjszakai rohammentő csapatába, ahol egy számára egészen új hozzáállással ismerkedik meg életről és halálról, a morális dilemmákkal tarkított epizódok során pedig egy cél motiválja: hogy kihozza a Szarajevóban rekedt menyasszonyát. Ahogy az egész történet, úgy a film stílusa és műfaja is igen sokrétű és „vegyes”. Van ebben dráma, vígjáték, burleszk, western, melodráma, és talán még némi noir is. A rendezőre saját bevallása szerint is nagy hatással voltak, olyan filmes alkotók, mint Tarantino vagy Scorsese, de a távol-keleti vonal is erősen fellelhető a filmben.
A jórészt éjszaka játszódó történetben nagyon nagy szerepet kapott a stilizáció, mely a film kifejezett erősségeihez tartozik. A lerobbant, szürke város miliője valóban azt az érzetet adja, hogy az üres utcákon végig száguldó mentőautóban lejátszódó események túlmutatnak az evilági szabályokon. Ott, ahol az életet a haláltól néha csak egy ütés, vagy egy injekció választja el, nehéz megmondani, hol a jó, és hol kezdődik a rossz. A főhős is ezzel kénytelen szembenézni, amikor rádöbben, hogy kollégái időként hagyják néhány betegüket meghalni, cserébe, a rendszerváltás zűrzavarát kihasználó gengszterfigurát megtestesítő Vinnai (Zsótér Sándor) anyagi ellenszolgáltatásáért. Milán számára a kérdés adott: belemenjen-e, csak hogy újra együtt lehessen a kedvesével?
Ez így leírva nagyon komornak tűnik, a film azonban távolról sem az. Bodzsák nagyon odafigyelt arra, hogy a drámai pillanatokat és feszültségeket amennyire csak lehet, feloldja egy-egy poénnal, vagy bármivel, ami vicces lehet. A film minden figurája elképesztően groteszk, és ebből nem is jöhet más, csak helyzetkomikumok sokasága, néhol pedig már-már burleszkbe illő jelenetek. Ott van maga Fék doktor, a végtelenül cinikus és profi vezető, aki minden értelemben mestere a főhősnek, mert nem csak azt mutatja meg Milánnak, hogyan mentsen életeket, hanem hogy hogyan ne tegye azt. Kistamás, egy igazi szociopata, aki meglátásom szerint a film legjobban felépített karaktere Vinnai mellett (a mellékszerep ellenére is). Ehhez Keresztes Tamás és Zsótér Sándor kiváló színészi munkája járul hozzá, a két szereplő puszta megjelenése is nevetést vált ki, mert tudjuk, miért ilyenek, és hogyan lettek ilyenek. Rába Roland érzésem szerint túljátszotta Fék doktor szerepét, ami az első fél órában vicces volt, utána már kifejezetten idegesítő, ahogy folyamatosan azzal az önelégült vigyorral az arcán, zsebrerakott kézzel áll. Ötvös András pedig egyáltalán nem győzött meg, holott szerintem a karakterben sokkal több volt. Nem esett még szó a Stork Natasa által játszott Tányáról, Milán menyasszonyáról, akivel a film folyamán csak telefonon tud kommunikálni, nem is látjuk őket egy képen. Tánya a motiváció, egyfajta femme fatale, hisz a főhős miatta megy bele a rohammentő piszkos bizniszeibe és süllyed el. A film vége is tanulságos: „ha a hegy nem megy Mohamedhez… „
Összegzésül Bodzsár Márk egy nagyon tisztességes filmet rakott össze. A sok vér miatt nem ez a film lesz az, ami a nagycsaládokat majd bevonzza a moziba, de régen készült már ennyire erős film nálunk (talán A nyomozó óta). A színészi játék magyar filmhez képest kifejezetten üdítő volt, ahogy a technika és a maszkolás is. Nem tudom, hányan fogják megnézni itthon, de kezdésnek, úgy gondolom, abszolút vállalható. Mind Bodzsártól, mind a Filmalaptól.
Szerintem: 70%
