Joel Silver és Andrzej Bartkowiak közös találmánya, a hip-hop kung-fu akciófilm, az Öld meg Rómeót! és a Sebhelyek után változatlan alkotói felállásban és változatlan koncepcióval immár a harmadik opusához érkezett.
A sokat próbált és sok sikert aratott producer (Mátrix, Halálos fegyver-sorozat, Drágán add...-sorozat) és az operatőrként nevet, díjakat és elismerést szerzett, akcióban műfajteremtő rendező mellett ismét az ázsiai Jet Li, és ismét a fekete rapper, DMX főszerepel. Bevált a csapat, járt utat a járatlanért el ne hagyd, gyerünk a tutiba! A közvélemény-kutatók, piacfelmérők és egyéb szakemberek nyilván jól felmértek minden felmérhetőt, és közölték a producerrel, túl nagy buktató nincs a láthatáron; az akciófilmek közönsége biztos, a hip-hop, rap, r'n'b és más, kommersz fekete zenék a nagyszámú illegális MP3-letöltés ellenére köszönik szépen, nagyon jól megvannak, és nem sok távolkeleti harcművészetet oktató dojót kellett bezárni érdektelenség miatt az utóbbi néhány tíz évben. A főgonosz szerepére azért leszerződtettek egy általában pozitív szerepeket játszó akciósztárt, Mark Dacascos-t is, biztos, ami biztos. Az említett úr munkásságának jónéhány darabját tűzi előszeretettel műsorára az egyik vezető hazai kereskedelmi tévé, emellett a műfajra szakosodott videotékák polcain is sanszosan keresgélhetünk Dacascos-filmet. Egyszóval jól kivezetett, lendületes jobbegyenest kell bevinni a műfaj kedvelőinek szeme közé. Másként viszont nem is mehet ez, a kísérletezésnek, egyéni dramaturgiának, különleges kameraállásoknak, új, eredeti verekedés-koreográfiáknak, eddig még sosem látott robbanások kipróbálásának nem egy nagyköltségvetésű moziban van a helye. Arra ott vannak a tévésorozatok, a klippek, a reklámok, e film stábjának is minden tagja tapasztalt vén róka szakmájában. A pirotechnikusoktól a kaszkadőrökig, a second unittól a maszkosokig, a világosítóktól magáig, Jet Li-ig mindenki a maximumot nyújtja. Nem rajtuk múlik, hogy a Bölcsőd lesz a koporsód csak egy film lesz az akciófilmek hosszú-hosszú sorában.
Ami hiányzik, az egy nagyon nehéz dolog. Bruce Lee mosolya, és macskaszerű vészjósló vonyítása, Jackie Chan akrobatikus ügyessége és sajátos humora, Ang Lee erőszak- és robbanásszimfóniája, David Fincher misztikus-meglepő dramaturgiája. Vagy Schwarzenegger brutalizmusa, Stallone sallangmentes heroizmusa. Ez a hiányzó valami, Knézy Jenővel szólva, az a bizonyos plusz, ami a mestert a művésztől megkülönbözteti, amit a művész a műhöz hozzátesz, a mester pedig nem. Az öntörvényű, eredeti tehetség.
Ennek hiányában Jet Li ugyan tökéletes harcos, de nem legenda, DMX higanymozgású fekete fenegyerek, de nem lesz belőle akkora "madafakka", mint Ice T., vagy Tupac Shakur, Andrzej Bartkowiak pedig Sidney Lumet, egy más műfajban micsoda hatalmas név!, szinte állandó operatőrjeként kiváló filmeket fotografált csodaszépen, akciórendezőként egyéniség híján hiába alkotott új alműfajt, csak egy a sok közül. Joel Silvernek, a vérprofi producernek pedig ez nagyon is belefér, ki van ez jól számolva. Nyilván igaza van, az öntörvényű, eredeti tehetségek mára már szinte kipusztultak, mi pedig bólintunk egyet, jó, ezt is láttuk, fél óra múlva, de legalábbis holnapra már semmire sem emlékszünk az imént látott filmből, de talán ennyi elég is. Két óra instant mozi.
Egyébként a verekedések jól koreografáltak és látványosak, Jet Li és Mark Dacascos tényleg tudnak verekedni, illetve bocsánat, harcolni. Azért élnék a gyanúperrel, hogy néhány itt látott ütéskombinációt az új Mátrix 2-ben viszont fogunk látni. Miért is? Annyit segítek, hogy érdemes végignézni a vége-főcímeket (a film végén a stáblistát).
