Párkapcsolati buktatókról nem egy film készült már, mert amióta létezik férfi és nő, azóta értik rendre félre egymást.
Mint a kutya meg a macska
Kicsit olyan ez, mint a kutya meg a macska. Az eb barátkozni szeretne, de a macska felcsapott farokkal közeledik felé, egyértelmű a bunyó, mert a kutya támadásnak érzékelte az ártatlan gesztust. A macskát viszont a kutya behúzott farka rémíti el, a megadás jelének ismét bunyó a vége. Valójában nem velük van a baj, a köztük lévő kommunikáció a rossz. Ken Kwapis filmjében arra az ősrégi zavarra épít, mely még a legintelligensebb férfi és nő között is azonnal felbukkan, ha közelítenek egymás felé.
Hogy volt?
A Nem kellesz eléggé története is a félreértésekre támaszkodik, a rossz helyzetfelismerésre, a női kombinációra, a férfi hanyagságra. Központi témája a kezdeti kapcsolati buktató, mely már első körben parkolópályára állít férfit és nőt egyaránt. Az apró hazugságokra, a majd felhívlak lerázó, semmitmondó szövegére, a kapcsolati kizsigerelésre, a tökéletes élet illúzióját ígérő kapcsolat szertefoszlásának tragédiájáról. A film ennek megfelelően izgalmasan indul, látjuk ahogy sorra pofára esnek hőseink és mi nézőként (bármennyire is aljas dolog) annak drukkolunk, hogy valami igazi nagy krach következzen be. Kínosabbnál-kínosabb szituációk, amit kívülállóként azonnal érzünk, a moziterem sötétjében is fogjuk a fejünket. Azonban épp ezektől a botladozásoktól válnak szórakoztatóvá a figurák. A filmmel is csupán az a baj, hogy a vége felé eluralkodik rajta a happy end kényszer, a történet nem maradhat jólfésületlen. Megpróbál ugyan a realitás talaján maradni, de ez nem sikerül maradéktalanul az alkotóknak. Azért kár, mert a felütés jó, ha végig meg tudták volna őrizni szarkazmusukat, kultfilm gyanús alkotás is lehetett volna belőle.
Ha a színész is ember
A film egyik nagy érdeme, hogy nem egy főszereplőt állít a középpontba, egyszerre több hőssel operál. A karakterekben pedig az az érdekes, hogy képesek a változásra, legalábbis nézői elvárás szinten. A színészek jól hozzák a rájuk ruházott szerepet, a legszemetebb figura végül a legszimpatikusabb lesz, és fordítva. Nem egy húzónevet tettek a filmbe, de az hogy "mellékszerepekbe" tették őket, egyértelműen erénye a filmnek.
Summa
A baj tényleg csak az, hogy egy ígéretesen induló történet a vége felé kisiklik. Már a cím is remek felütés, akkor is, ha nem a problémafelvetés a nagy ötlet. A megvalósítás viszont egyedivé tehette volna a filmet, mert vannak benne ötletek, lehet rajta nevetni, esetenként megkönnyezni. Ha ez a film nem a hollywoodi álomgyárban készült volna, akkor most azt mondanánk rá, hogy tízből tíz.
Kinek ajánljuk?
- Egyedülállóknak.
- Párkapcsolatban élőknek.
- Annak, aki szeret nevetni bénázó párokon.
Kinek nem?
- Aki tudni szeretné, miért érti félre egymást férfi és nő.
- Akit émelyít a boldog lezárás.
- Aki szerette az Office-t.
5/10
