A Hollywooddal folytatott sokéves küzdelem okán az "európai filmművészet" a mozilátogatók számára már-már létező fogalommá válik. Pedig a különböző kulturális régiók filmesei meglehetősen széttartó utakon haladnak. Másféle filmtípushoz közelítenek a németek, máshoz az angolok, megint máshoz a skandinávok, a csehek, az írek. Ami a mediterrán országoknak nagyon fekszik, az a nosztalgia.
Sok, édesen melankolikus, a gyerekkor ártatlanul egyszerű világát idéző filmet láthattunk már a spanyoloktól vagy a franciáktól, de az édesbús nosztalgia igazi mesterei az olaszok - elég, ha a legjobbat, Fellini Amarcordját, vagy a legsikeresebbet, Tornatore Cinema Paradisoját említjük. A téma és feldolgozásának módja nem kevés tehetséget, biztos szakmai tudást és elsősorban jó ízlést igényel, hiszen az érzelmek és emlékek sikamlós talaján könnyen átcsúszhat az ember az érzelgősségbe. Ez gyakorta meg is történik, de az igazán emlékezetes darabok ügyesen egyensúlyoznak a pengeéles határvonalon.
A Borsmenta pontosan az ilyen, valamiféle általános mediterrán vágyakozást sugalló filmek sorába tartozik. Miközben nézzük, könnyen érezhetjük úgy, hogy egy olasz filmet nézünk - vagy spanyolt, franciát, esetleg dél-szlávot, görögségére a nyelven és a neveken kívül semmi sem utal. Szükségtelen is, hiszen az elmúlt idők emlékeiből, és nem a valóságból táplálkozik. Nem is szól egyébről, mint egy elképzelt vagy megélt, tán-igaz-se-volt gyerekkor apró történéseiről, barátságokról, talán szerelemről, makacs álmokról. Mindezekről úgy mesél, hogy az ember - feltéve hogy még nem felejtette el - ráismer egykori önmagára, arra az érdektől, ízléstől, mögöttes jelentéstől, egyáltalán korlátozásoktól mentes módra, ahogyan gyerekként a világot szemlélte.
A film legnagyobb erénye az, hogy nincs benne hiba. Nincs benne hiteltelen túlzás, erőszakolt párhuzam, közhelyes megoldás, semmi, ami megtörné az ívét. Finoman kidolgozott, csinos munka, pontos, de cseppet sem hivalkodó karakterekkel, ügyes, visszafogott időkezelési technikával, óvatos humorral, szelíd viccekkel. Aki nem akar mást, mint egy jó estét, semmiképp se hagyja ki.
