Az Evita óta egyre gyakrabban szerepel Budapest valamelyik nagyváros fedőneve alatt, bár én korábban is láttam Schwarzeneggert géppuskával a Rudas Fürdő tetején a fekete 7-esről. A Kémjátszma forgatását azonban a szokásosnál is nagyobb hírverés okozta: állítólag valaki látta Robert Redford fél arcát, ahogy egy forgatási nap után beosont a Kempinski hátsó bejáratán. A Mai Nap pedig kétoldalas cikket közölt arról, hogy Brad Pitt nem tudta beindítani a Skoda 1000 MB-t.
Ilyen előzmények után már csak Budapest miatt is beülünk a moziba, hátha láthatunk egy Állami Biztosító- vagy Aranypók-feliratot az 50-es évek Berlinjében. Ha az nem is kerül a vászonra, a Szabadság hid azért feltűnik egy berlini panorámában, akaratlanul is eszünkbe juttatva mennyivel könnyebb helyzete lett volna a keletnémet rezsimnek, ha egy Duna szélességű folyó mellé építhetik a Falat. Így télen kizárólag Schirilla György, vagy a nyomdokaiba lépett fia kísérelhetett volna meg sikeres szökést a hőn áhított nyugati oldalra.
A Kémjátszma, mint ahogy a címéből is egyértelműen kitűnik: kémfilm. Stirlitz óta tudjuk, veszélyes és skizofrén állapot kémnek lenni, az ember állandó feszültségben él, nincs neve, múltja, nem nőzhet kedvére, mindezt csak a felsőbbrendű küldetéstudat és a mindent tudó igazolvány, a titkos akciók ellensúlyozzák. Nem bízhat a legjobb barátaiban sem, maximum abban, hogy megéri a nyugdíjkorhatárt, és a félrerakott pénzén nyugalomban tengetheti a hátralevő életét valamelyik déltengeri szigeten. Már ha a jól fizető CIA-nek dolgozik, és a CÉG valami magasabb érdektől vezérelve nem hagyja cserben.
Mert a film vezérmotívuma az átbaszások, cserbenhagyások története. Robert Redford, a kém, aki nem varratja fel ráncait, valószínű, hogy Keselyű fedőnévvel a műfaj alapfilmjének zárójelenetének sugallata ellenére sikeresen túlélte a harmadik nap végét is. Sőt sikeresen beépült, mert Nathan Muir néven újra CIA-ügynökként bukkan fel, és megint nemes bosszút áll a Cégen.
A nyugdíjazás előtti utolsó napot tölti, amikor megtudja, hogy barátját, Bishopot (Brad Pitt), az általa korábban beszervezett és kitanított ügynököt a szokásos cserekereskedelem helyett a CÉG megpróbálja egy kínai börtönben felejteni, ami a biztos halált jelenti. Persze Bishop azért került börtönbe, mert Muir-Redford korábban átvágta: egy eltolt akcióért bosszúból Bishop barátnőjét feladta a kínaiaknak. Azért Bishopot sem kellet félteni, ő is cserbenhagyott egy-két kapcsolatot akciói során, ez a szakmával jár, ezt nevezik a szakzsargonban játéknak. Redfordban felébred a lelkiismeret, tehetségét és szakértelmét a CÉG ellen felhasználva, és az addig hangoztatott cinikus elveit feladva megmenti barátját és annak barátnőjét.
Körülbelül ennyi a történet visszaemlékezésekkel tarkítva a régi szép időkre, a beszervezés körülményeire, a kiképzésre, sikeres és sikertelen közös akciókra. Feltűnik minden: az amerikai diverzáns akciófilmekben felhasznált történelmi helyszín, Kelet-Berlin a Gozsdu-udvarral, Vietnam az őserdőkkel, és Közel-kelet az arabokkal. Ezt a történetvezetést ugyanezen helyszínekkel korábban valamelyik McGyver filmből már megismerhettük, de ott legalább az akciók ötletesebbek voltak. Miközben Redford folyamatosan sulykolja Bishopba és a nézőbe, hogy milyennek kell lenni egy jó kémnek, cinikusnak, bizalmatlannak, kegyetlennek és érzéketlennek, anyagiasnak és kellően talpraesettnek, mintha ezt nem tudnánk már más, hasonló filmekből és a Hód-könyvekből.
A mentőakció persze sikerrel jár, Redford elhúz a Porschéjével balra, Bishop a sikeresen beindított Skoda 1000 MB-vel kidöcög a Városligetből, sikeresen átjut a Checkpoint Charlie-n és fellélegezve elindul a Dembinszky utca és a második epizód felé.
