Újra itt van Amerika, újra itt a pénz és a lehetőségek országa, újra itt a brókerélet, a tőzsde. Megint egy film a gyors és könnyű pénzszerzés keserveiről és örömeiről.
Főhősünk ezúttal Seth, aki elunva az egyetemet és az atyai intelmeket igyekszik saját lábára állni, mégpedig azért, hogy beteljesítse álmait. Ez pedig nem más: pénz, pénz, pénz. Morális akadályok pedig nincsenek a gyermeklelkű srác előtt. Előbb a környékbeli egyetemisták kifosztásába kezd, zugkaszinót nyit lakásában: nem rossz, de kispálya. Majd baráti tanácsra elindul egy cégnél a brókerség rögös útján, amiben nagyban megerősíti egy sárga Ferrari testközeli látványa. A háttérben, eme világot ellensúlyozva, ott lapul a tisztességes világ képe is, a család, a bíró papa személyében, aki mindig fia fejére koppint.
Magának a filmnek is ez ad kettős vonalat: Seth karrierje és apjával való kapcsolatának történései. Mint minden polgári papa Seth-é is tisztességes pályán szeretné tudni fiát, olyannyira, hogy e célért minden ridegséget felvállal. Seth persze nem érzi apja szeretetét, csak nyomasztó érzések töltik el. Minden cselekedetében benne van az apjának való megfelelési kényszer. Ezért zárja be a kaszinót, s keres "rendes" munkát. De megint becsúszik valami, hiába az öltönyös napi munka, hiába lett nadrágos emberré, hiába keres jól: csalás az egész. A pénzkereset módja is csalás, mesteri hazugság, s ez az életforma és a pénz mindenhatóságának filozófiája is. S mire kiborul a bili, vagyis hogy átverés az egész, kamurészvények jó pénzért, balek kisembereknek - megjelenik az FBI. És itt végre szembesül apa és fia, tisztázódnak a gyermekkori félreértések, előtérbe kerül a becsületesség és a szeretet. Seth feldobja a céget, de előbb megment egy becsapott ügyfelet. És elmegy.
Kissé zavaros a brókervilág folyamatai közben az apa-fiú lelki kapcsolat látványa, ami ráadásul az örök közhely: a "nem ilyennek neveltelek fiam" valamint a "tönkreteszed a karrieremet" kérdése. A film alkotói túl sokat markolnak - de túl keveset fognak. Túl sok a nyitott rész-, az elvarratlan szál. Ez pedig zavarossá teszi a történetet. Próbálja részletekbe menően bemutatni a brókerek mindennapi életét munka közben és munka után, de minduntalan ennek egysíkúságába ütközik, s nem segít sem az érzelgős családi szál, sem pedig a csini színesbőrű barátnő képbe kerülése.
A Brókerarcok egyébiránt friss-film, egy elsőfilmes rendezőt Ben Youngert, s számtalan pályája kezdetén levő, eleddig szinte ismeretlen fiatal színészt ismerhetünk meg általa, kiket eddig csak epizódszerepekben láthattunk. S a rendezés jó lenne, ha nem a hollywoodi nagyfilmeket majmolná: ha nem volnának a folyamatos, klisékhez való visszatérések, hanem végig megmaradna az a pörgés ami a The Angel zenéjére vágott képekben bujkál.
A film a keresgélő alkotások közé tartozik. Nem derül ki belőle, hogy a nyers valóság, avagy egy fiktív világ bemutatása a cél. De hát védeni kell a mundér becsületét. A korrupció és a hazugság a filmszalagon fogyaszthatóbb. Ez Amerika. Ez a valóság.
