Az argentin A Kilenc királynő is úgy indul, hogy az ember önkéntelenül a kijárat felé vezető utat kezdi méricskélni. Ez ugyan a krimivígjáték műfajától illetlen dolog, de amilyen nehézkesen indul, hamarost olyan ügyesen kezd pörögni a többszörös csavarral dolgozó történet. Ráadásul megvan az a bája, hogy nem igyekszik a nagy (amerikai) elődöket utánozni. Két lepukkant tolvajocska szövetkezik egynapos közös akcióra, kölcsönös gyanakvások és kölcsönös átverési kísérletek számos változatán keresztül. A fordulatok humora és a várt meglepetések váratlan bekövetkezése adja a szórakoztató történet ízét és lendületét egészen a végső, igazán váratlan csattanóig. A "művelt nyugat" filmes rafinériáinak mankóját mindössze ehhez a nem feltétlenül hihető csattanóhoz vette hóna alá Fabian Bielinszky rendező-forgatókönyvíró. A címbeli bélyegritkaság az egyetlen nagyformátumú tétel a történetben, minden más olyan köznapi, hogy még az izgalmak keltette mulatság is üdítően tenyeres-talpas tőle. Akár itt nálunk is játszódhatna.
