Elég kínos, de a Durr, durr és csók című, illetve nem is ez a címe, hanem Kiss, Kiss, Bang, Bang, (talán jobb lett volna így hagyni) elejét sajnos elbambultam.
Pedig nem könnyű, mert jól indul a film, a kisstílű bűnöző betör az áruházba, hogy az unokaöccsének játékot lopjon karácsonyra. Megszólal a riasztó, üldözés, lövöldözés, a menekülő berohan egy ajtón, amelynek másik oldalán éppen színészmeghallgatás van, és rögtön el is nyeri a szerepet, utazhat Hollywoodba.
Persze, hogy poén, de annyira komoly arccal mondják el, hogy az emberben marad egy kis bizonytalanság: nem csak valami önreflexív amerikai mozi, amely jelezni akarja, hogy több is tudna lenni, de muszáj a taplóknak tetszeni? Mert van narrátor, aki az első öt percben elküldi a nézőket a fenébe, van valami illetlen humor, és folyton az a nézői érzet, hogy nem, csak hülyéskednek, de azért megy egy akciófilmszerűség is, nagy pofonok, szép nők, kilőtt tárak.
A megoldás a forgatókönyv írója, Shane Black. Aki figyelni szokta a stáblistát, az már mindent ért: Black írta a Halálos fegyver és Az utolsó cserkész forgatókönyvét. Jó sztorik, de főleg szédületes párbeszédek, masszív, férfias marhaságok, érzékeny lelkek, nagy barátságok, a western hagyományainak folytatása, kalapok nélkül, lovak helyett autókkal, de azért itt is szól a hat- vagy tízlövetű. A Bang Bang párosában azonban van annyi pikantéria, hogy a két barát közül az egyik meleg, a magánnyomozó vasöklű ugyan, de saját neméhez vonzódik. Az önreflexió végig megmarad a filmben, a hepiend ugyan teljes, de a narrátor elmondja, hogy ezzel az erővel mindenki föltámadhatott volna, és már jönnek is a rossz emberek, a végén Elvist úgy kell kitessékelni a szobából.
Lehetne akár kultuszfilm a Durr, durr..., nemcsak a forgatókönyv, de a színészek miatt is, Robert Downey Jr. maga a halálosan vonzó esendőség, fiús vonások, de férfias barázdák, hozzá pedig gyönyörű, mély, sötét szemek. Val Kilmer egyszerűbb eset, mindössze jó színész - néha ez is elég. Ha mégsem lesz átütő siker a film, arról is Shane Black tehet, akinek ez első rendezése, amit valószínűleg nagyon várt már, és emiatt kissé megszaladt a keze, belepasszírozott a két órába mindent, amit csak lehet, gyorsítást és az idősíkok keveredését, elakadó filmszalagot, videokamerás felvételt és álreklámokat. A film egyik nagyjelenetében a főhős az autópálya hídján ég és föld között lebegő koporsóból kilógó női kézbe kapaszkodva szedi le stukkerjával a rossz fiúkat.
Ugye, hogy sok egy kicsit?
