Ízig, vérig brit film, és igazi dramedy. Minden szerepre megtalálták a megfelelő színészt vagy színésznőt, még néhány nagy névre is futotta.
Megtörtént eseményekről filmet forgatni mindig hálás dolog. A történet adott, csak kicsit fel kell dobni, a helyszínek adottak, nem kell keresni, főleg, ha a közelmúltról forgatunk. Ha pedig ismert dologról van szó, akkor könnyű megtalálni a kapcsolatot a közönséggel is. Tulajdonképpen a castingon és a fókuszpontok megtalálásán kívül nem lesz nagyon nehéz dolgunk. Esetleg a stílus és a műfaj ki- és/vagy megtalálása jelenthet gondot.
Nyolcvanas években Angliában nem volt könnyű a helyzet. Falkland-szigeteki háború, gazdasági válság, Vaslady. Csupa hálás filmtéma, csupa komoly társadalmi helyzet. 1984 beütött a szénbányászok sztrájkja. De a nagyvárosban lakókat nem igazán érdekli a vidéki bányászok sorsa, így nem várható gyors megoldás. Mark (Ben Schnetzer) gyakorló meleg és melegjogi aktivista azonban meglátja a sorsok közti kapcsot. Mindkét tábor, melegek és bányászok, azonos ellenséggel, a hatalom megnemértésével és közönyével a rendőrség gyakran erőszakos fellépésével, és a kiszolgáltatottsággal küzdenek. De mivel most a bányászoknak rosszabb a helyzete, elhatározza, hogy kiáll mellettük és a maga szerény, de bátor módján segít nekik. Megalapítja a Leszbikusok és Melegek a Bányászokért szervezetet, és adományokat gyűjt a rászorulóknak. De a walesi bányászok egyszerű ámde nyakas emberek, így az "együttműködés" nem megy simán.
Ízig, vérig brit film, és igazi dramedy. Minden szerepre megtalálták a megfelelő színészt vagy színésznőt, még néhány nagy névre is futotta. Bill Nighy kisvárosi bányászok előljárója, Imelda Saunton talpraesett "nagyi", Dominic West egy cinikus "öreg" meleg, Paddy Considine pedig jószándékú szakszervezetis. Az ifjabb nemzedéket még George Mackay, a másságát otthon titkoló fiatal fotós Joe-t, a magának való, vega leszbikust, Steph-et alakító Faye Marsay és a tenyeres-talpas feleséget, Siant játszó Jessica Gunning képviseli.
A kétórás játékidőt remekül kihasználják. Jut idő a karakterek bemutatására, történelmi kontextus megvilágítására, és tulajdonképpeni cselekményre is. Megismerjük a két különböző közösséget, azok problémáit, hangadóit. Látjuk, hogyan reagálnak az egymásra, a jószándékú segítség találkozását a bigott elutasítással. Nem árulok el nagy titkot, hogy természetesen nem vidéki bunkó, így vannak, aki igyekeznek megtalálni a közös hangot a másikkal, ami idővel gyümölcsöző lesz mindkét fél számára. Mert ahogy a filmben is elhangzik: a szükség idején egy barát a legfontosabb.
Ha valaki attól tartott, hogy egy meleg propagandafilm lesz, akkor megnyugodhat. Nem erőltetett, csak bemutat, nem sujkol, csak éreztet. Ellenben a párbeszédre és a megértésre, elfogadásra bíztat, legyen szó melegről, bányászról vagy bármilyen, éppen nehéz helyzetben lévő csoportról, kisebbségről.
Sajátos angol humort sem nélkülöző történelmi film az összefogásról és az elfogadásról akár a mindenkori hatalom ellenében is. Csipetnyi politikai felhang némi vidéki és nagyvárosi hangulattal fűszerezve. Bárkinek ajánlom, akinek a trailer tetszett, annak a film is fog. Nem világmegváltó film, de kellemes szórakozást nyújt.
Az imdb igen magasra, 8,1 pontra értékeli, a Rotten Tomatoeson a tetszési indexe igen magas, 94%. Szerintem 75%.
