Azok után, hogy méltán Oscar-esélyes alakítást nyújtott a Vadonban, producerként segített sikerre vinni az Oscar-díjas Holtodiglant, és szerepelt Paul Thomas Anderson kultuszfilm gyanús Beépített hibájában, Reese Witherspoon fogta magát, és képes volt egy olyan idétlen és agyatlan vígjátékot bevállalni, hogy az már fáj, és ahol szinte az egyetlen működő poén a magasságával kapcsolatos – a színésznő amúgy 156 centi magas. Tényleg egy kis pöcök, és tényleg ez az egyetlen vicces momentum.
Két csaj együtt menekül
Rose Cooper (Reese Witherspoon) betegesen szabálykövető rendőrnő, aki gyakorlatilag apja járőr kocsijának hátsó ülésén nőtt fel, és csakis rendőrségi kódszámokban képes kifejezni magát. Daniella Riva (Sofía Vergara) egy kolumbiai drogbáró jobbkezének a felesége, minden mozdulata harsány, kihívó és kissé közönséges. Mivel Daniella férje tanúskodna főnöke ellen, Coopert vezénylik ki a feleség védelmére, de már érkezésekor két társaság is lecsap rájuk. A két rendkívül különböző és egymásban sem bízó nő menekülni kényszerül, illetve megpróbál életben maradni a hamarosan kezdődő tárgyalásig. Ebből remek kis road movie kerekedhetett volna: a Paul Feig rendezte Női szervek Sandra Bullockkal és Melissa McCarthy-val hasonló kiindulóponttal nagyon szórakoztató volt, példának okáért. Lehetne itt haverság két tűz és víz típusú csaj között, izgalmas üldözés és számos viccesen kényelmetlen helyzet. A kényelmetlen helyzet aztán a 90 percen át végig feszengő nézőnek jut – én speciel a készítők miatt röstelltem magam.
Majmok írták
Akár jól is elsülhetett volna a dolog. egy vígjátékhoz nem kell túl komplikált sztori, és ha az ember sokat nevet, nem igazán figyel a hézagos történetre. Reese Witherspoon remek komika, pazar volt a Gimibosziban és nélküle a Doktor Szöszi egy fabatkát sem ért volna, Sofía Vergara pedig a Modern család című sorozatban bizonyította, hogy remek humorérzéke van – bár nem biztos, hogy ezzel megérett a filmvászonra. Anne Fletcher (27 idegen igen, Nász-ajánlat, Szekatúra) rendezőnő készített már épkézláb vígjátékot, de itt minden balul sül el. A történet olyan szinten egyszerű, hogy a mentség legfeljebb az lehet, ha két másnapos majomra bízták a munkát, akik csakis nagylábujjal, napszemüvegben és banánkoktéllal a kezükben hozták össze a forgatókönyvet egy sötét ketrec mélyén. Itt minden lustán és trehányul van összehordva, minden fordulat, motiváció és karakterformálás fájdalmasan hülyének tekinti a nézőt – a két hősnő előbb egy szálldogáló kokainfelhőtől vadul meg, majd leszbishow-t produkál egy bamba farmer kedvéért, aztán szarvas jelmezben kerül meg egy rendőrségi útzárat, halkan bégetve mászás közben, és még sorolhatnánk a mélypontokat.
Kinek volt jó?
Hogy Reese Witherspoon miért érte meg elvállalni ezt a szerepet, igazi rejtély, az egyetlen tippem az, hogy egy kicsit lazítani akart a sok kemény munka és nehéz szerep után – a Vadon igazi fizikai megpróbáltatás is volt egyben a számára. Most csak abban reménykedhet, hogy minél kevesebben nézik majd meg a Csábítunk és védünket, és aki látta, hamar elfelejti. Sofia Vergara, akinek az életkorával viccelődnek – 43 éves – valamivel jobban jön ki, mivel a karaktere testreszabott, ő már évek óta ezen az image-en dolgozik, és valamivel szórakoztatóbb is, mint filmbeli partnere – de többnyire ez is édeskevés. Ha bármit is dicsérni kell vagy lehet a filmben, az a magyar szinkron: Kökényessy Ági megint remekül hozza Reese Witherspoon izgágaságát, Pikali Gerda pedig úgy tud sejtelmesen búgni és közönségesen röhögni, hogy le a kalappal.
Kinek ajánljuk?
- Ellenségeinknek.
- Akik Reese Witherspoonnak mindent megbocsátanak.
- Akik Sofia Vergara idomaira gerjednek.
Kinek nem?
- Barátainknak.
- Akik szép emlékeket akarnak őrizni Reese Witherspoon karrierjéről.
- Akik nem hallgatnak a kritikusokra.
2/10
