A darab címadója az a hajó, a Boldog vár, amelyen 1958-ban nyolc magyar tart Ausztrália, a nyár, az új élet és a kenguruk felé. Egy klasszika-filológia szakos tanár (Bálint András) feleségével (Csomós Mari), az egymás iránt érzett régi unalommal. Egy szellemileg hatástalanított bombázó bárénekesnő (Marjai Virág). Egy szeretni való magyar, az egyszerűbb fajtából (Szombathy Gyula). Négyük mellett utazik egy első fiatalságán már túljutott, de még mindig szemrevaló úrinő (Kováts Adél), akit ismeretlen vőlegény vár Sydneyben. Egy tanárnő (Szávai Viktória), akit egy fényképész (Szervét Tibor) rögtön a beszállás során feleségül kér. És végül nyolcadiknak egy különös figura (Márton András): bár kiválóan ismeri a latin és ógörög nyelveket, Ausztráliában csak bulvárlapokat vágyik olvasni. Az úrinőnek, akinek férjét még 45 után lelőtték a kommunisták, jó érzékkel meséli el, ő is volt politikai fogoly.
A konfliktus akkor kezdődik, amikor az amorózó fotográfusban a hölgy felismeri férje egyik gyilkosát. A férfi tagadását némiképp hiteltelenné teszi, hogy lassan nemcsak az illegális kommunista múlt derül ki róla, de az is, hogy az ÁVH-nál dolgozott. A forradalom kitörése után a lincselők elől menekült Nyugatra, majd felsőbb parancsra ott is maradt: az emigrációról kellett híreket továbbítania. A múltja és a jelene elől szállt tehát fel a hajóra. Sydney is lehet Damaszkusz? Mindeközben a tahó útitárs, aki a darab elején egyértelműen komikus figura, beleszeretve a nőbe, személyes bosszúvágyat érez az egykori rendőr iránt. Arra akarja rávenni az ávóst, legyen öngyilkos: állítsa helyre a világ rendjét. Rövidlátó, kivénhedt Hamlet, innen a Sándor utcából. Nevetni lehet a külsején, az esetlenségén. Amikor azonban eltűnik, akkor nem lehet nevetni. Mindenki azt hiszi, az ávós lökte az óceánba. A darab végén kiderül, emberünk a vízbe ugrott. Másokon hozott ítéletet, de magán hajtotta végre. Nemcsak a gyilkost ítélte el, de azokat is, akik képesek egy olyan világban élni, ahol az erkölcs távolibb az antik mitológia tantörténeteinél. Aztán kiszállás, Sydney, végállomás. Kezdődhet az új élet, mindenki boldogtalan.
A darab nagyon jó, és az előadás is rendben van. Valló rendezése visszafogott, nem enged a témában rejlő patetikus gesztusok csábításának. Szombathy alakítása kiemelkedő. Horgas Béla díszlete és Benedek Mari jelmezei akár egy Agatha Christie-darabban is szerepelhetnének - egyedül Szombathy a kivétel: viharkabátjával, ócska kardigánjával nem is jut el az új világba.
