A magyar nyelv up to date változatában a romantika olyan hívószó, mint mondjuk a wellness vagy a lízing. Korunk hősnője nem magányos vénkisasszony, hanem öntudatos és mások által is csinosnak mondott szingli, aki a fitneszsaláta fölött romantikus kapcsolatra vágyik.
Zsótér Sándor az egyik legnépszerűbb romantikus regényhez nyúlt: bár a szegény alkalmazott és a megnyerő munkaadó érzelmes giccsévé vált klisé később jelentős filmkarriert is befutott, a csúnyácska nevelőnő és a titokzatos előéletű földesúr szerelme Charlotte Brontë esetében remekmű.
Az előadás is folyamatosan azt tudatosítja, hogy nem a valóság, hanem egy regény világában mozgunk. S a szövegnek, ahogyan azt már Zsótér rendezéseitől megszoktuk, a látvány egyenértékű párja. Ambrus Mária színpadán a romos ház a kezdőkép. A színpad közepére beszorított szoba falait képek díszítik. S Jane Eyre rajzai mintha napjaink képregényeinek és animációs filmjeinek szín- és formavilágával a Csillagok háborúja jeleneteit idéznék, ám a jobb felső részen a nekünk háttal álló alakban mintha Caspar David Friedrich is visszaköszönne. Ennek a beszűkített térnek az üszkös gerendákat, tábori ágyat mutató nézőpontjából látjuk Jane életét a gyerekkortól egészen Thornfield kastélyáig, a saját iskolán át a boldog házasságon át az előadás utolsó kérdéséig: Még mindig a Jane Eyre-t olvasod?
A mindössze négy szereplőre redukált előadógárda ebben az esetben nem tűnik mondvacsináltnak: a regény is legalább annyira az egyes szám első személyben megszólaló főhőst állítja a középpontba, mint az előadás a mindent elmesélő Jane-t.
Wéber Kata remekel a címszerepben, Terhes Sándor a rezervált és ironikus földesúr szerepében jól villantja fel a tépelődő embert, aki a romantika szinte elvárt mizantrópiáján túl ébred rá arra, hogy egy másik ember szerető megváltása sem teszi feltétlenül könnyebbé az elkövetett bűnöket.
Zsótér rendezésében a kultúra populáris regisztereihez tartozó képek éppen a két kor szórakoztató médiumainak párhuzamát akarják kimutatni: akkor a regény töltötte be azt a funkciót, amit ma a film. Merjünk önfeledten szórakozni, aztán az idő majd úgyis szelektál. Addig pedig olvassuk újra a Jane Eyre-t.
