Sas Tamás a magyar film műfaji megújulásának szempontjából hasznos, ámde kétes értékű romantikus komédiái (S. O. S. szerelem!, 9 és 1/2 randi) után ezúttal vízre szállt, s a Szerelemtől sújtva mintájára egy újabb pszichologizáló drámát forgatott. A Szélcsend három nő morális játszmája egy Balaton közepén úszó vitorláson.
A Szélcsend alapszituációjának hallatán óhatatlanul eszünkbe juthat a lengyel Roman Polanski Kés a vízben vagy az ausztrál Phillip Noyce Halálos nyugalom című darabja, Sas Tamás azonban sikerrel kerülte el a koppintás vádjának lehetőségét. A három filmben csupán a hatalmi játszmák erőteljes jelenléte a közös, de zárt térben játszódó kamaradrámák esetén ez csak természetes. A műfaj alapvető sikeréhez ugyanakkor egy kellően feszes és logikusan felépített forgatókönyv is hozzátartozik, a Szélcsend pedig sajnálatosan ezen a téren hibádzik.
A filmet látva ugyanis joggal érezheti úgy az ember, hogy a pörgős és bizonyos szempontból nagyon eltalált dialógusok - igaz a helyenként irodalmias mondatok valóságértékét az értelmiségi figurák használata mellett is megkérdőjelezném - hivatottak a történet problémás pontjainak elfedésére. Kétségkívül mindhárom karakter jól, de nem életszerűen felépített személyiség. Ketten testvérek, közülük az idősebb (Kováts Adél) nem várt gyermekként élte át traumák egész sorát, s jutott el öngyilkossági kísérletekig vagy még tovább. Húga (Pálmai Anna) ellenben édesanyjuk haláláig gondos pátyolgatásban részesült, majd azt követően nevelését tizenhárom évvel idősebb nővére ugyanebben a szellemben vette át. A harmadik lányról (Kovács Patrícia) kezdetben nem sokat tudni, s nem is hajlandó megnyílni társai előtt, eredeti funkciója barátnőinek az adott szituációkból való kibillentése. A probléma pedig pontosan itt jelentkezik: a Szélcsend fordulatai - megsúgom, bőven akad belőlük - igencsak öncélúnak hatnak. A legtöbb esetben a feszültség helyett csupán a forgatókönyvíró erőfeszítéseit érezni az eltervezett kezdet és a végkifejlet közti űr minél hatásosabb feltöltésére. A motivációk felfedéséhez szükséges flashbackek időnkénti alkalmazása pedig csak megakasztja a film alapvetően pörgős ritmusát.
Mindezek ellenére a Szélcsend egyáltalán nem élvezhetetlen alkotás, ha sikerül elmerülni komor világában a nagyszerű színészi játék mindvégig fenn tudja tartani a nézői kíváncsiságot. A színésznők közül különösen Kováts Adél brillírozik, de Pálmai Annának és Kovács Patríciának is bőven volt ideje kiemelkedő teljesítményre, méghozzá úgy, hogy mozgásterüket a vitorlás apró mérete alaposan leszűkítette. A szokatlan forgatási körülmények egyébként úgy tűnik, hogy az operatőrként is funkcionáló Sas Tamásnak sem okoztak különösebb problémát. Filmjét hibátlanul plánozza fel, s helyenként meglepően erőteljes képekkel is szembesíti a nagyérdeműt.
