Még a most mozikba kerülő Jókislány se kellett volna feltétlenül ahhoz, hogy eszünkbe jusson, micsoda színésznő is Nicole Kidman. Az ausztrál sztár az évek alatt számtalan kőkeményen jó, vagy épp fősodorbéli sztárszínésznőhöz képest meglepően merész alakítással ajándékozott meg minket. Ezekből szedtük most össze a legemlékezetesebbeket, amiket egy film- vagy Kidman-rajongónak sem szabad kihagynia.

Nicole Kidman engedelmesen lefetyeli a tejet a Jókislányban – Kritika!

Mozikban a film, ami papíron erotikus thriller, de inkább szatíra drámával és némi humorral. Plusz megjátszott és igazi női orgazmusokkal.

Tovább

1. Tágra zárt szemek (1999)

Nem Nicole Kidman, hanem akkori párja, Tom Cruise filmje a Tágra zárt szemek, Stanley Kubrick kései mesterműve, amelyben a legendás rendező egy kisebb ívű, személyesebb sztoriban kamatoztatja maximalista, brutális stílusát. Kidman alakítását azonban több okból is érdemes kiemelni: egyrészt a karaktere az egész film során ott zakatol a Cruise által játszott Dr. Harford fejében,

másrészt Kidman osztja meg vele a film egyik kulcsjelenetét, amikor a házaspár tagjai  közösen betépve cincálják szét kapcsolatukat.

A Tágra zárt szemek egészét is napestig lehetne elemezgetni, ahogy számtalan retrospektív írás és videoesszé meg is teszi ezt. A filmen belül pedig ez a jelenet is szinte megköveteli, hogy többször újranézzük, hogy ízlelgessük a rendezést, valamint Cruise és Kidman zseniális, álomszerű játékát. Kidman hipnotikus sorai és szexuális energiája az, amely egy „betépve veszekszem a csajommal”-féle cirkuszból egy feledhetetlen élménnyé teszi a film dobogó szívét adó jelenetet.

2. Moulin Rouge! (2001)

A Moulin Rouge! egy nagyszabású művészfilm, amely ismert nevek és ismert dalok segítségével tesz úgy, mintha mainstream szórakoztatást kínálna. Baz Luhrmann musicalje egy vérbő, szándékosan túltolt őrület, az előadók (Kidman társaságában Ewan McGregor, valamint John Leguizamo) pedig érzik, hogy a nagy számok, a nagy díszletek és a nagy századfordulós nosztalgia mellé nagy, érzelmektől telített alakítások dukálnak. Közülük kiemelkedik a Satine-t játszó női főszereplő, Kidman, aki egyszerre lesz vonzó, rejtélyes és tragikus karakter anélkül, hogy a színésznőn az erőlködés legapróbb jegyeit látnánk.

3. Dogville (2003)

Lars von Trier híresen-hírhedten remek alakításokat tud kihozni hősnőiből, még akkor is, amikor több évtizedre összeveszik velük. 2003-ban az akkor már mainstream sztárnak számító Nicole Kidman vállalta be, hogy nevét-arcát-főszerepét adja a dán botrányrendező akkor esedékes agymenéséhez, a Dogville-hez. Az amerikai kisvárosban, minimalista díszletek között játszódó történet olyan, mint egy sötét, nemi erőszakkal és vérrel teli amerikai népmese. 

Kidman játéka a kiszolgáltatottság és a hatalom különböző pozícióiban nemcsak a film végkifejletét igazolja, hanem önmagában véve is egy roppant bátor, sokrétű, izgalmas munka, amely egy kevésbé karakán, gyengébb rendezői vízió mellett is bőven megállta volna a helyét. Von Trier világában pedig különösen kegyetlennek, brutálisnak hat a mártírból bosszúálló angyallá váló Grace egyszerre földöntúli és földhözragadt utazása.

4. A szépség és a szőr - Diane Arbus képzeletbeli portréja (2006)

Nem véletlenül nevezte a Chicago Tribune Kidman addigi „legmélyebb, legmegindítóbb alakításának” Diane Arbus fotóművész szerepét. A kitalált elemekkel bőven, bevallottan megfűszerezett életrajzi dráma a nyugtalanító, kísérteties képeiről ismert fotós, és egy tetőtől talpig szőrös férfi (Robert Downey Jr.) szerelméről szól. 

Kidman az, aki bevonzza a nézőt a nem hétköznapi sztoriba, és aki bátor játékával eléri, hogy karaktere sokkal több legyen annál, mint akit a forgatókönyvben írtak meg. A színésznő kivételes hitelességgel viszi át külső világba Arbus belső vívódásait, érzelmeit, amelynek köszönhetően a valótlanságokkal teli valós történet valós lelket is kap. 

5. Az újságos fiú (2012)

Szinte hihetetlenül perverz, sötét komédia sül ki Az újságos fiú című krimi-thrillerből, amely azért lesz jóból remek film, mert közben van töke ahhoz, hogy az ezer hibával, gyengeséggel küszködő karakterek pozitív, szerethető oldalát is meglássa. Ezt a hadműveletet vezeti Nicole Kidman, aki egy nevetséges parókát lobogtató, első ránézésre nettó őrült középkorú nőt játszik, aki halálosan szerelembe esik egy halálsoron ülő elítélttel (John Cusack).

Charlotte Blesst azonban lehetetlen nem megkedvelni: az élettel teli nőnek megvan a magához való esze is, és ügyesen használja ki saját céljaira az esetről beszámoló újságírókat (Matthew McConaughey és David Oyelowo) – legalább annyira, mint amennyire ők kihasználják a nőt. Zac Efronnal közös jeleneteit pedig nem is lőnénk le: azt már meg kell tapasztalni, mennyire izzik a vászon a két sztár között – főleg meredekebb jeleneteikben.

6. Egy szent szarvas meggyilkolása (2017)

Yorhos Lanthimos egyszerre kelekótya, egyszerre hideg és kegyetlen thrillere kiváló alkalmat ad arra minden színészének, hogy szokatlan, szürreális játékkal töltsön meg szokatlan, szürreális tereket. A férfi főszereplőkről (Colin Farrell, Barry Keoghan) általában több szó esik, de Kidman az, aki a szívet és az érzelmi feszültséget is biztosítja az egyre bizarrabbá váló cselekményhez. Az ő karaktere teszi próbára a férjét játszó Farrellt, és a rejtélyes fiatalt alakító Keoghant is annyira, hogy a végkifejletre a néző a csontjaiban érezze a téteket – legyenek azok bármennyire is elrugaszkodottak a valóságtól.

7. Csábítás (2017)

Szintén Colin Farrellel hozza össze Kidmant Sofia Coppola kosztümös drámája, amely a rendező ízlésének megfelelően pont annyira hideg és távolságtartó, hogy közben alattomosan vicces is lehessen. A polgárháborús sztoriban a Farrell által játszott északi katonán keresztül lépünk be egy déli lányiskola világába, amelyet Kidman karaktere, a keresztényi szeretetet rideg pragmatizmussal vegyítő Miss Martha Farnsworth vezet. A két karakter lassan épülő, de folyamatosan eszkalálódó viszonya adja a film gerincét, amelyre bordaként csatlakozik a többi szál. Kidman karaktere az, aki leginkább megjeleníti személyében a Csábítás ingoványos, szexuálisan instabil valóságát, ahol még egy olyan jó pasi, mint Farrell is nagyobbat kap a fejére, mint amire számítana.