Sarah Polley nagy kedvencem már a Váratlan utazástól kezdve. Amikor elkezdett rendezni, elégedetten vettem tudomásul, hogy a kamera mindkét oldalán magabiztosan mozog. A Volt egy tánc egyik legszebb és leglehangolóbb filmje – miközben állítólag ez egy vígjáték.
Margot (Michelle Williams) kiegyensúlyott házasságban él Lou-val (Seth Rogen), amikor egy utazás során találkozik Daniellel (Luke Kirby). A férfi, akiről kiderül, hogy a szomszédban él, rögtön elvarázsolja a lányt, aki azonban házasságát megóvandó igyekszik magát távol tartani tőle. Az igaz szerelemnek azonban nem lehet útját állni.
Ha ez így elolvassuk, egy átlagos amerikai szirupos kis romkomra készülünk, nem igaz? Sarah Polley nem is átlagos, az amerikaiaknak is a legeuropanizáltabb gyűjtőhelyéről származik, és amúgy is hajlamos a keserédességre. Sajnos éppen ezért esélyünk sincs, hogy a giccsbe fulladt végen morgolódva hagyjuk el a mozitermet. A 100. percben még van remény, hogy Polley megkegyelmez az idealistáknak, az utolsó negyed órában azonban egy baltás gyilkost is megszégyenítő kegyetlenséggel öli le a boldogan éltek, míg meg nem haltak szlogenjét. Polley előző rendezésében, a kifejezetten szívmelengető Egyre távolabb-ban a csendes heppiend is hordoz nem is kevés fájdalmat, de mégis azt sugallja, mindig ott lapul a boldogság a következő kanyarban. 2006 óta úgy tűnik Polley kissé kiábrándult a szerelemből, és nem átallja szkepszisét a nézővel is megosztani – még ha emiatt kissé átverve is érezzük magunkat.
Ez talán a legnagyobb gondom ezzel a filmmel. Úgy érzem, hogy becsaptak. Végigküzdök másfél órát ezzel a szerencsétlen lánnyal, mindvégig emlékeztetem magam a zsáner szabályaira, amit aztán legnagyobb megdöbbenésemre a rendezőnő egy finom kis mozdulattal felrúg. Persze a hatásmechanizmus működik. Ha pedig Polley ezt az üzenetet akarta átadni (márpedig sokkal tudatosabb alkotó ő, mintsem hogy a koncepció hiányát feltételezzem), az bizony sikerült. A vége főcímet teljesen letaglózva néztem végig azon gondolkodva, hogy többet az életben nem nézek csak Bolondos dallamokat.
Persze ha a sokktól eltekintünk, hamar felrémlenek a film előnyei. Remek a szereplőgárda, Michelle Williamtól nem is vártam mást, de az eddig csupa idiótaságban látott Seth Rogen kellemes meglepetés volt. Ugyancsak jár az elismerés Luc Montpellier-nek, aki meseszép képekkel ábrázolta Polley történetét: precíz kivágások, patikamérleggel kimért kompozíciók és gyönyörű színek időről-időre. Igazából nagyon is jó film a Volt egy tánc – de nem tudom, kinek ajánlhatom jószívvel. Rózsaszín szerelmi ködben lebegők kerüljék el messziről, depresszióra hajlamosak pláne – aki éppen kicsit maga is kiábrándult, és szeretne egy kis megerősítést, Polley-tól megkaphatja, aki azonban szeretné megőrizni jó kedélyét, válogasson inkább Seth Rogen korábbi életművéből.
Értékelés: 8/10
