A Sztárom a páromat is jegyző Roger Michell ezúttal a reggeli műsorok kulisszái mögé kalauzol bennünket. Az ötlet jó és különösen komoly probléma a megvalósítással sincs, egy cseppel több lett a szimplán szórakoztató romkomok tengerében.
A sztori maga nem nagy szám. Becky Fuller (Rachel McAdams) lapátra kerül munkahelyén, így kénytelen átgondolni nagyratörő álmait. Lázas önéletrajz küldözgetés veszi kezdetét, végül a Pirkadatnál, az egykor menő, mára azonban a nézettség legaljára süllyedt reggeli műsornál köt ki. Becky számára nincs lehetetlen, eltökéli, hogy újjáéleszti a műsort, de ez persze nem is olyan egyszerű.
A történetben hemzsegnek a jól bejáratott klisék, melyeket annyiszor tolnak az arcunkba, hogy szomorúan, de lassan megszokjuk őket. Beckynek a tipikus lépcsőkön kell végig szökdécselnie: megszokni az új csapat rigolyáit, betörni az egykor legendának számító műsorvezetőt, nem utolsó sorban pedig fel kell tornázni a nézettséget, különben megszűntetik a műsort (mily meglepő). Nem nagyon kell megerőltetnünk magunkat ahhoz, hogy kitaláljuk, mi lesz mindennek a vége…
Természetesen a szerelmi szál sem maradhat ki, mely romantikus filmhez képest meglepően gagyi. Az igazából nem is annyira adonisz, ám mindenki által istenített szépfiú véletlenül pont a szerelmi téren tökéletesen analfabéta Becky-t szúrja ki magának. Ismét egy nem várt fordulat… Kettejük kapcsolata sem egyszerű téma, lehet, hogy pont ezért sikerült olyan szánalmasra szerelmük (ha egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről) ábrázolása.
A karakterek annak ellenére, hogy semmi mélység nincs bennük, egészen jól kitalált egyéniségek, melyhez nagyban hozzájárulnak a színészi játékok. Diane Keaton hozza a tőle megszokott laza nőt, aki korához képest meglepően sok őrült kalandot vállal be, néha már-már bolondot csinálva magából. Lelkesedésének szöges ellentéte Harrison Ford, aki lényegében semmi extrát nem csinál, hűvös nyugalommal játszik éppen annyit, amennyit mindenképp muszáj. Rachel McAdams mindenkin túltesz szeleburdiságával és munkájához kevésbé passzoló szétcsúszásaival. Túlpörgött lendülete ennek ellenére szerethetővé, ám néha kissé idegtépővé teszi karakterét, ugyanúgy, ahogy magát a filmet is, melytől ne várjunk sokat, pusztán némi szórakoztató kikapcsolódást.
