Van a populációnak úgy eladói, mint vásárlói szinten egy bőséges halmaza (utóbbiak tömeges léte távolról sem független az előbbiek praxisától), kik szerint a mozit a fehér telefonos vígjátékok miatt találták ki, a szélesvásznú, manapság inkább nagy képernyősnek mondható mozit pedig az olyan filmekért, mint a Godzilla Mechagodzilla ellen, Zombik a marslakók ellen, Az élőhalottak a vámpírok ellen s a többi. Ilyenformán két dolgot nem értünk.
1. Miért csak most?
2. Miért nincs benne a címében, hogy "ellen"?
Minden más teljesen jogos és helyénvaló ebben a Steven Spielberg köreiből származó műalkotásban - rendezte fent nevezett, Ed Wood rég halott, tehát nem ért rá. Tavaszi interjúnkban ("Imádom Benny Hillt", Magyar Narancs, 2011. március 24.) a főszereplő, Harrison Ford így fogalmazott: "olyasféle film lesz ez, amit az emberek szívesen megnéznek manapság" - süket (és vak is), aki nem hallja ki belőle az iróniát, a művész, aki Tarkovszkijjal kel és fekszik is, odaböki, hogy a többiek micsoda marhaságokra gerjednek. Ugyanakkor nem téved, nyilván sokan fogják megnézni ezt a filmet, mi is csak ajánlani tudjuk. Virtigli cowboyok gyepálnak benne virtigli űrlényeket, mi kéne még?
Csakhogy ilyenformán nem az a kérdés, hogy jó film-e ez, hisz annak ellenére, hogy az "ellent" kihagyták a címből, mindenki tudja, még az óvodások is, hogy mire váltanak jegyet: Ed Wood visszatérésére, ami egyfelől jócskán esedékes, másfelől éppoly adekvát jelen formájában, mint volt anno (1994-ben) Tim Burton elővezetésében. És nem is az a kérdés, hogy Spielbergék gondolnak-e valamit arról, amit most ily nagy rössel előrángattak. Nem gondolnak egyébként semmit, de úgy tudják, hogy ami valamikor működött a moziban, az működhet most is - pláne, ha rendesen, pénzt, fáradságot nem kímélve csinálják. Ebben pedig nyilván nem tévednek, hisz ezen az - alig is álcázott - kínálati piacon ez az axióma. Vagyis, ha mégis gondoltak volna, vannak annyira profik, hogy elhallgatták - jól tették (volna). Beérték a bőven mért kikacsingatásokkal, amiket már megszokhattunk (miként Harrison Fordot, bár nem könnyű) Spielberg Indiana Jones-os dolgaiból - itt speciel újra felmondhatnánk az egyszer már bevált mozidolgokról szóló mesketét megint, de épp most hagytuk abba.
Mondjuk inkább (nyugodtan és dicsérőleg), hogy a Cowboyok és űrlények nem veszi komolyan magát, és ezt nem is titkolja, bár evvel csak magunkat mentettük fel, sugallván, hogy együtt röhögtünk az alkotókkal - nem csak ők rajtunk.
De nézhetjük az első kérdésünkre adható egyetlen válasz szomorkásabb fényében is a dolgot. Miért nem keltek fel eddig a cowboyok az űrlények ellen? Leginkább azért, mert a cowboyok és a zombik, vérfarkasok, vámpírok meg a többi hülye közé nem tett egyenlőséget a mozi - azon a vérforralóan hamis alapon, hogy cowboyok léteztek, zombik pedig soha. Most végre kinn az egyenlőségjel, de egy mítosszal kevesebb, brühühü. Viszont ünnepelhetjük a tabudöntögető Spielberg-csoportot, helyreraktak valamit. Csak nem már megint nevetve szabadul (dettó kínálati alapú) múltjától az emberiség? De. És? Tán jobb lesz (tőle a mozi)?
Összegezve mindezt a napnál is világosabb: a Cowboyok és űrlények egy lendületesen előadott, teljesen szórakoztató marhaság.
