Az ABBA munkásságának nagy tisztelőjeként legutóbb csalódottságomnak adtam hangot a Mamma Miá!-val kapcsolatban. Akkor a színpadi változat budapesti vendégszerepléséről volt szó, ám most megszületett minden idők egyik legsikeresebb musicaljének filmváltozata. És a dolog ezúttal működik.
A mese pofonegyszerű: egy fiatal amerikai lány az esküvőjére készül, és úgy érzi, itt az alkalom, hogy megtudja, anyja egykori három szeretője közül melyik lehet az apja. Meghívja hát mindhármukat az otthonukként szolgáló görög szigetre, s megérkezik az anya két barátnője, egykori énekesnő-társa is. Már csak az a kérdés, a három férfi közül ki lehet a papa.
Ami a turnéváltozatban - a kissé kidolgozatlan történet és a kétdimenziós karakterek mellett - leginkább problematikusnak tűnt, az a svéd sztárzenekar speciális hangzásvilágának, az úgynevezett "wall of soundnak" teljes hiánya volt. Persze ilyet maga az ABBA sem tudott élő fellépésen produkálni, hiszen kezdetleges, ám rendkívül ötletes stúdiótechnikával, a szalag lassításával-gyorsításával, a hangok többszörös egymás mellé, és fölé kopírozásával jött létre a félreismerhetetlen hanghatás. Lebutítva nem volt az igazi, és a színdarabban a két kiváló ABBA-énekesnő hangja is nagyon hiányzott. Most, a filmhez azonban visszanyúltak az eredeti hangszerelésekhez, minden az eredeti lemezekből indul ki, és a színészek szólója közben is ott cseng a háttérben a kristálytiszta háttérvokál. Azonnal életre is kel a muzsika.
A színészek pedig nagyon jók. Meryl Streep könnyed humorral élvezi az egészet - milyen kár, hogy nagy dala, a The Winner Takes It All a film egyik leggyengébben megoldott jelenete maradt. Colin Firth és Pierce Brosnan mellett mintha kisebbé vált volna a harmadik "apajelöltet" alakító, a Hullámtörésből ismert, svéd Stellan Skarsgard szerepe, pedig mindhárman remek karaktert hoznak. (Mintha neki is lett volna szóló dala a színpadi verzióban, amiből öt-hat számot nyilván ki kellett húzni a film terjedelmi korlátai miatt.) Streep két barátnőjének szerepében Julie Walters és Christine Baranski telitalálat, és a fiatalok is jól betöltik funkciójukat. Egy-egy villanásra még az ABBA két férfitagja, a dalokat szerző Benny Andersson és Björn Ulvaeus is felbukkan a filmben.
Tulajdonképpen a közepéig minden hibátlanul működik, a képeslap-színvilágú látványtól az iróniával és szellemesen felvezetett dalokig - csak középtájt jön egy-két dramaturgiailag kínosabban szervezett zenei betét. De nincs nagy gond, mert nagyon jó nézni, hallgatni, olyan igazi kis nyári könnyedség ez. A jó zene és a jó színészek megoldanak mindent.
