Egyetlen dolgod van

A magányos lovas, mint azt címe is mutatja, két vadnyugati figura közös kalandját meséli el, amelyben a vasút, mint a hülye kommentelő, csak szaporodik szerte a mindenségbe, ilyenformán a modern: rossz, a tőmondatokban beszélő Johnny Depp pedig: jó. És énnekem ezzel – isten bizony – semmi bajom. Picit ugyan sajnálom Deppet, akire aztán igazán nem lehet azt mondani, hogy egyetlen nézése van, de a Disney mégis ugyanazt kéri tőle most már feltűnően hosszú ideje. Az itt alakított indiánfigura valójában egy partra vetett Jack Sparrow, ugyanazzal a mimikával és bohóckodással, holott szerintem már A Karib-tenger kalózait is legalább két résszel húzták hosszabbra, mint kellett volna. S bár most elvileg Armie Hammernek el kéne lopnia előle a show-t, de nyilván ő erre alkalmatlan, ahogy filmbéli karaktere, egy legyet nem tudna agyoncsapni. Ő ilyen színész, helyesebben ilyen alkat: nincs neki karaktere, vagy nagyon jól játssza, hogy nincs. A szőke nő hímpárja ő, biztos egy csomó lány szívesen nézi ideig-óráig, de inkább lenne pincér vagy gyúrjon és akkor rúdtáncos, ez a színészet dolog az eddigiek alapján én nem erőltetném.

[img id=489990 instance=1 align=left img]Mozi helyett vidámpark

A magányos lovag történet rádiójátékként kezdte a harmincas években, hogy aztán bejárja a képregény-tévésorozat-mozifilm utat, mint annyi fiktív hős a szórakoztatóiparban. (És persze nem kapott ekkora hangsúlyt benne az indián haver karaktere, ezért nem hibádzik a cím, de hát ez a verzió meg éhen halna nélküle.) Az évtizedek alatt rakódtak rá például Rossini Tell Vilmosának dallamai, ami jópofa lehetett a hidegháború idején a fekete-fehér képeken, ám épp olyan baromi idegesítő egy idő után a mostani mozifilmben. De tehát tudjunk róla, hogy csak hommage. Amiből akad még néhány, nos, aligha az Amerikán kívül élő közönséget szórakoztatva vele. Gore Verbinski rendezésével most pedig 4DX-formátumban is meg lehet nézni, amely kapcsán elmondható, hogy tényleg már nekünk kínos nézni ezt a hisztit, ahogy a filmipar igyekszik még több nézőt bekönyörögni a nagyvászon elé, most már konkrétan vidámparkká alakítva sokmilliókért egy-egy mozitermet. De tényleg, eddig a házimozit reklámozták olyasmivel, hogy otthon nem rugdos senki hátulról, most meg ebből lett a felár. Egyszer-egyszer még poén, vonaton utazós jeleneteknél például egész adekvát, de mondjuk ha oldalirányból látom, hogy valaki leesik a lóról tíz méterre a kamerától, attól mért kell az én székemnek ugrania egyet? Mindegy, biztos el fogok rá vinni egy-egy rokon gyereket, mert ahogy a nyalókának, ennek is megvan a célközönsége, de itt mondjuk engem az utolsó egy órában már inkább idegesített, mint szórakoztatott.

Családbarát megoldás

Hozzáteszem, eleve az ifjúsági filmet találta fel újra Verbinski ezzel A magányos lovassal, még ha nyilván a Disney elsősorban az úgymond családi mozikban érdekelt is, tehát ebben nem volna nagy újdonság. Ezzel azt akarom mondani, hogy néhány picit kínosabb részt leszámítva, mint az üvegből piázó és aztán böfögő ló, amúgy kedvesen bárgyú az egész történet. Gyerekeknek való vasárnapi családi programként, amikor apu egyszer-egyszer belehorkant, vagy épp kimegy a konyhába chipsért a srácoknak. És nem azért, mert hiányolnék belőle valami vérszagú drámát, hanem mert tényleg egy matiné. Mégis mért utálna bárki egy matinét? Ezért is érzem túlzásnak a legtöbb olyan kritikát, amely földbe döngöli, mert hát istenem, az, ami. Álarcos hősös, cowboyos, viccesen meglepődő johnny deppes. Éveken át lehet rajta nevetni.

Kinek ajánljuk?
- Családoknak.
- A Karib-tenger kalózai-rajongóknak.
- Akik tudnak nevetni azon, hogy az egyik ember lapáttal pofán csapja a másikat.

Kinek nem?
- Akik semmi pluszt nem találnak benne, ha mozog a szék, füstölni kezd a vászon és időnként sziszegve a képükbe fújja a levegőt valami szelep. Legalábbis a 4DX verziót semmiképp sem ajánlanám nekik.
- Akik például a will smith-es Wild Wild Westet is utálták anno.
- Akik már ráuntak erre az egy bizonyos Johnny Depp-nézésre.

6/10