Alkoholban ázó zenés-táncos karriertörténet a Sakáltanya, amelyben a drága nedűt nem annyira ledöntik a fiúk, mint inkább szétöntözik a lányok. Egyrészt azért, mert a film Hollywoodban készült, így a randa valóság (felesek ledöntögetése) kizárva, másrészt mert sokkal bizarrabb látvány egy lebuj pultján tocsogó alkoholt felgyújtani, s a lángoló pulton táncolni, mint a mohó ádámcsutkákat mutogatni. A karriertörténetet sem kell komolyan vennünk, a szerzők sem vették másnak, mint felületes mesének, körítésül a zajos, mutatós lebujjelenetek eladhatóságához. Gyönyörű fiatal nőket látni, akik a Sakáltanya pultoslányaiként móresre tanítják a lelkes férfinépet azzal, hogy hol a pulton táncolnak, hol italt mérnek, de mindig úgy és azt, ahogy és amire épp kedvük szottyan. Közben egyikük megoldja élete nagy konfliktusát: leszokik a lámpalázról. Tényleg ez a konfliktus. Mire végigrágjuk ezt a rágógumit, minden ízét elveszti.
