Délibáb. Egyfajta illúzió, olyasmit látunk, ami nincs, mint a magyar western film. Ilyen sincs, de ha lenne, akkor a Délibáb az lenne. Azért a helyzet nem ennyire rossz, de nézzük, mit is kapunk egy mozijegy áráért.
A fekete focista, Francis (Isaach De Bankolé) egy bundabotrány elől menekül a pusztába (értitek?). Itt nem várják tárt karokkal, sőt! Haláleset, letartóztatás, majd szabadon engedés, és egy igazi tanya a nagy semmi közepén, meg egy ágynak aligha nevezhető matrac várja. Cisco (Razvan Vasilescu) egy igazi rabszolgatelepet vezet. A rendet kalasnyikovokkal tartja fenn. Keményen dolgoztatja a tanya valódi tulajdonosát és annak családját. Ők a hőst látják a sportos napszemüveges jövevényben, de ő csak magával törődik. Idővel kinyílik a szeme, de akkor már késő, és jön az erőszak. Aztán vége. Tényleg.
A filmnek nem erőssége a történet, mert azt csak nyomokban tartalmaz. A jelenetek lassan váltják egymást, így a másfél órába nem sok mindent sikerült belezsúfolni. Kapunk cserébe szebbnél szebb tájképeket, zsánernek megfelelő beállításokat, nagy hallgatásokat és kemény nézéseket. Magyar western már csak azért is nehezen lehetne, mert angolul, franciául és románul többet beszélnek benne, mint kishazánk hivatalos nyelvén. Igaz, ez csak a film javára válik, sajátos "nemzetek közötti" hangulatot kölcsönöz neki.
A vadnyugati filmek ismert jelenetei, mint a vonat és az állomás, a gonosz vezér és csatlósai, a belepés a kocsmába, mind megtalálhatóak a filmben, csak úgy magyarosan tálalva. Az Alföld is simán felér egy prérivel, még farkas is van. És mivel egy kép felér ezer szóval, senki sem erőlteti a felesleges szócséplést, hadd meséljenek a képek. és a mese nem szép. Francis hamar ráébred, hogy hová került, de elszökni nem tud. Kőkemény, de a pusztát nem győzheti le, a szabadság csak délibáb számára. A végkimenetel nen lehet kérdés, de hosszú út vezet odáig, szenvedéssel teli, és mocskos.
Bátor vállalkozás ez a film, de csak félsiker. Jó színészek játszanak egyszerű alakokat, a történet papírvékony. Cserébe rövid, és szép. Ügyesen tagolt, de néhol kicsit elnagyolt. Szép tisztelgés, de ez még kevés. Egyes jelenetei nagyon jók, de az összkép már nem ilyen szép, nem áll össze kerek egésszé. Tipikusan magyar, nem az igazi, de a miénk.
Ajánlani csakis a kísérletekre nyitott és a tájképek iránt rajongóknak tudom, nekik tetszeni fog az a 90 perc.
Szerintem 60%
