Ha valaki első osztályos korában látta moziban a Szörny Rt-t, ő most nagy valószínűséggel épp az egyetemi felvételéért küzd az érettségin, ugyanis éppen egy felnövésnyi idő telt el a bemutató óta. A Pixar stúdió leginkább nekik készítette el az előzményeket felvázoló folytatást, hiszen aki gyerekkorában megszerette Mike-ot és Sulleyt, most biztosan megnézi legújabb kalandjukat is – és bizony nem fog csalódni. Minden amiért szerettük a Szörny Rt-t, azt felleljük a Szörny Egyetemben is.
Egyetemistákról és főiskolásokról viszonylag ritkán készítenek mesefilmet, ahogy az is szokatlan egy animációtól, hogy folytatásként a már lezárt történet előzményeit mutatja be. Ilyen értelemben a Szörny Egyetem egy igen eredeti darab, ezen túl viszont gyakorlatilag éppen ugyanolyan, mint a tizenkét évvel ezelőtti elődje – tehát fantasztikus.
A történet szerint Mike Wazowski (Lippai László) egy általános iskolai osztálykiránduláson kitalálja, hogy rémisztő lesz, ha nagy lesz (akik esetleg nem emlékeznek: ők gyűjtenek áramot Monstropolisz számára a gyerekek sikolyából). Mindent erre tesz fel, rengeteget tanul, és sikerül is bejutnia a Szörny Egyetem rémisztőképző szakára. Ott találkozik Sulleyval (Gesztesi Károly), aki szöges ellentéte Mike-nak: a szülei rémisztők voltak, ő is az volt születésétől, soha nem kellett megküzdeni a céljaiért, még a legmenőbb szakkollégiumi tagság is nyomban az ölébe hull. Kettejük rivalizálása azonban visszaüt, és egy incidens folytán csak akkor végezhetik el az egyetemet, ha egy csapatban, összefogva veszik a különböző akadályokat.
Mindezen akadályok természetesen egyetemi (jobban mondva inkább amerikai főiskolai) körülmények között játszódnak. A készítők egyik nagy érdeme, hogy az egyetemista életformát sikerült az amerikai zsánerfilmekkel szemben egy kihívásokkal teli időszakként bemutatni. A skatulyából kitörve a Pixar stúdió hagyományainak megfelelően valódi értékeket képes ütköztetni a film, és helyénvaló módon visszafogottan, de hatásosan gondolkoztatja el a nézőt azon, vajon ebben a korban mégis hogyan lehet boldogulni.
A jó párbeszédek mellett a frappáns beszólások és a telibe találó poénok maradnak meg emlékezetünkben. Tényleg frenetikusan vicces egy nyolcszemű csápos lényt anyukaszerepben látni, vagy azt nézni, hogyan küzdenek meg a csetlő-botló lények az óriás könyvtáros nénivel szemben. Ebben is felsőfokú a Szörny Egyetem: remekül használja ki az ijesztőnek ható, ijesztgetést tanuló, mégis igen esendő karakterek bénázásából fakadó humorforrást.
A felsorolt értékek mellett mindenképpen meg kell említeni az animáció lélegzetelállító képi világát. Mostanában volt szerencsém megtekinteni egy-két más stúdió által készített, azonos műfajú alkotást, és szinte félelmetes, hogy mennyire nem képesek felvenni a tempót a Pixarral. Mike sapkája annyira elképesztően élethű, hogy sokszor azt gondolja az ember, egy igazi fényképről photoshoppolták az animációk közé. Hovatovább a stúdió filmjeinél immár védjeggyé vált, az egész estés mű előtt futó animációs rövidfilm első pár perce alatt szinte azt sem tudja megmondani a néző, hogy amit lát, valódi-e vagy csak számítógéppel generált (a kisfilm címe A kék esernyő, és mindenképp meg kell jegyeznem, az is egy lehengerlő alkotás).
Nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek a Szörny Egyetemet, mert tényleg nagyon jó, de azért minden korábbi Pixar-rajongó számára egy kicsit csalódást is jelent majd. Évente egy durranással áll elő a stúdió, és szomorú, hogy az utóbbi ötből három folytatás – különösen azért, mert korábban pont ők voltak azok, akik patkányt mutattak be szakácsként (L'ecsó), robotot szerelmesként (Wall-E) vagy nagypapát kalandorként (Fel). Szerencsére jövőre megint láthatunk tőlük valami újszerűt: jön a The Good Dinosaur, Bob Peterson, a L’ecsó és a Fel írójának rendezői debütálása.
Értékelés: 8/10
