Biztos, hogy mindenki emlékszik még a Sikoly-trilógia kultikus alakjára, a filmrajongó Randyre: szerinte a horrorfilmek harmadik részére külön szabályok vonatkoznak. Most, hogy harmadszorra is berreg a fűrész, van min gondolkodnunk?
Jigsaw visszatért! Ahhoz képest, hogy az első rész óta haldoklik, elég jól tartja magát. Hja, kérem, ha nálunk mindenkinek ilyen feladattudata és munkaerkölcse lenne, nem itt tartanánk. Mert munka most is van bőven: itt van mindjárt a Jigsawnak már ismerős dr. Lynn Denlon, aki mostanában valahogy nem elég összeszedett, ráadásul a betegeivel is pókerarccal képes közölni halálos diagnózisukat, épp ideje hát, hogy most ő legyen kiszolgáltatott helyzetben; Jeff meg szintén nehéz eset, mert kisfia halálát képtelen kiheverni, s míg megszállottan a bosszún jár az esze, addig családja szétesik körülötte. Minden adott hát egy új játékhoz, s az ördögi bábjátékosnak már segítője is van az első rész túlélőjének, Amandának a személyében, aki - tudtán kívül - maga is megmérettetik.
Többszörös játéknak vagyunk tanúi: Jeff (Angus Macfadyen remekül bírja a strapát, nem hiába az angol seregeken edződött a Rettenthetetlenben) szobáról szobára bolyongva megy át véres önismereti teszteken, míg dr. Lynn, akinek a nyakára valamiféle robbanószerkezetet erősítettek, addig maradhat életben, amíg Jigsaw szíve le nem áll. Mindeközben Amanda önmagát próbálja legyőzni, Jigsaw pedig szintén túlélésre játszik. Persze nem Jigsawról lenne szó, ha nem függne össze megint minden mindennel.
A sztori izgalmas és végig élvezhető, sokkal izgalmasabb, mint a második rész, mivel kevesebb szereplőt koncentrál viszonylag kis helyre, s ez a szűk kör, a klausztrofób hangulat dob egy nagyot az adrenalinszinten.
A kötelező borzalmakon (frankó agyműtét á la non-steril, veszélyessé váló jégkamra, igazán fullasztó vágóhídi hangulat) kívül még az is lebilincselő, ahogy a nagy kirakósjátékban minden a helyére kerül: a Randy-féle szabályok értelmében a Fűrész harmadik része egy metafolyamat keretében belecsúszik egy át-és újraértelmezői funkcióba, s flashbackek sora világítja meg az első és második rész homályban maradt foltjait.
Úgy, ahogy most van a három rész együtt, a Fűrész-trilógia még korrektnek és kereknek mondható, s talán majd még a negyedik részt is túléljük több-kevesebb lelki sérüléssel. Kérdés, hogy ott az alkotók meg tudnak-e állni? Azzal ugyanis számolni kell, hogy előbb-utóbb megunjuk Jigsaw és utódja kalandjait. Jigsaw varázsa mindig is az volt, hogy szuperegóként világított rá áldozatai hibáira, vétségeire, s a vértől maszatos újjászületés reményét kínálta számukra. Ha egy horrorfilm-szériában már csak a hibákat látjuk, s nincs meg a megújulás lehetősége (s a negyedik-ötödik rész tájékán azért már nagyon ez a helyzet), akkor ott már nincs új élet, csak terjengő hullaszag. Nincs mese, ez a szabály. Meddig is akarunk még játszani, Mr. Jigsaw?
