Kinek ajánljuk? Akik szeretnek autópályán száguldani, és már jártak Kölnben.

Íme a szívet melengető névsor: Sir Anthony Hopkins, Sir Ben Kingsley, Nicholas Hoult és Felicity Jones, egy rakás Oscar-díjas vagy legalább jelölt színész, köztük két igazi legenda. Lehet velük mellé lőni? Aligha, gondolnád, kedves olvasó, de ezúttal nincsen igazad. A viszonylag ismeretlen angol rendező, Eran Creevy (Shifty, Üdv a mocsokban) harmadik filmjéhez megkapta ezeket a sztárokat, és egy független produkcióhoz képest jelentős költségvetést, aztán kiengedték a német autópályákra, és azt mondták neki, csináljon valami izgalmasat. Ebből valami nagyon jó is kisülhetett volna, de sajnos nem ez történt, de ne rohanjunk előre.

Casey egy rendes amerikai srác, még akkor is, ha haverjával drogot árul a kölni diszkókban, mert valamiből mégis meg kell élni. Aztán találkozik a csinos Juliette-tel, aki szintén amerikai és pincérnősködik, és fellobban a szerelem, de akad két probléma. A tiszta érzésekhez nem fér a drog, így a fiú felmond a pszichopata főnökénél, ami a jelek szerint ebben a szakmában elég könnyen megy – a másik probléma komolyabb. A lánynak új vese kell, így Casey kapásból vissza is megy dolgozni az őrült törökhöz, aki időközben összekapott azzal a német milliárdossal, akitől a drogot szerzi, és aki nem hajlandó őt egyenlő félként kezelni, így kész is a terv. Casey és haverja lenyúl egy olyan autószállítmányt, amiben a pénzt viszik, és már meg is van a vese – csakhogy az illető nagykutyát nem olyan könnyű lenyúlni.

A sztori persze csak ürügy a nagy autópályás üldözéshez, ami során menekülő hősünk úgy vált gépjárművet, mint ideges nő ruhákat a tükör előtt, aminek persze jó oka van, hiszen a rutinos néző hamar felismeri, hogy itt bizony az autószponzor termékei jelennek meg sorra. Ne legyünk rosszindulatúak, ne gondoljuk azt, hogy a film létét is ennek a szponzornak, illetve az Európai Unión belüli különböző nagyvonalú adótámogatási és visszaigénylési rendszernek köszönhetjük, mert ez elég illúzióromboló lenne. Az viszont tény, hogy a sztori a fentiek miatt játszódik pont Németországban és pont Kölnben, ami egyrészt gyönyörű város, másrészt sokaknak ismerős lehet a Cobra 11 autópálya rendőrséges sorozatból. És ez sem véletlen, az összes autós jelenetet ugyanaz a stáb készítette el, hasonlóak az ütközések – amit itt is csodálatos módon mindig túlél a főhős -, az ugratások, és maga a száguldás.

Nincs semmi baj azzal, ha egy film jelentős részét az autós üldözések teszik ki, ez tette sikeressé például a profi módon összerakott Halálos iramban szériát, de hogy ne szaladjunk messzire, az új Mad Max filmet is, aminek ugyebár pont Nicholas Hoult volt az egyik főszereplője. Itt viszont sterilre sikerültek a különben sokszor tényleg látványos autós kunsztok, nem illeszkednek szervesen a sztoriba, ami lehetett volna akár baromi izgalmas is. A hidegvérű német gengszterfőnököt játszó Anthony Hopkins emberei ugyanis vérprofik és végig ott lihegnek hősünk nyomában, a tempóval tehát nincs gond, a szék inkább a szerelmespárnál és a Ben Kingsley által játszott török bűnözőnél billeg. Az előbbieknél egyszerűen nem működik a romantika, túl sok a cukiság, de nem hiteles, ami a két fiatal között történik, ezért nem is izgulunk értük.

Ami az itt végig ripacskodó Kingsleyt illeti, ő azon legendák közé tartozik, akik valamikor tényleg letettek valamit az asztalra, ma pedig nem igazán érdekli őket, mihez adják a nevüket – ilyen lett mára Donald Sutherland, Al Pacino és a jelek szerint Robert De Niro is, ami elég szomorú dolog.  

Értékelés: 5/10