Doggy style

Néhány erőltetett dramaturgiai fordulattól eltekintve egy kedves, szerethető filmen szórakozhat az egész család.

Érdekes módon Cécile Aubry világhírű regényét, a Belle és Sébastient Hollywood soha nem is próbálta megkörnyékezni, pedig az álomgyárban könnyen pénzre váltható alapanyagról beszélünk. Még furcsább azonban, hogy 2013-ig a megható történet csupán egy francia sorozat-adaptációt és egy japán – szintén sorozat – anime-változatot kapott, és még csak közelébe sem jutott a szélesvászonnak. Nicolas Vanier azonban végre egy mozifilmes verzióval kedveskedett karácsonyi ajándékként kicsiknek és nagyoknak.

A komoly természetfilmes múlttal rendelkező francia direktortól eddig sem állt távol a természettel harmóniában élő ember, valamint az ember és állat közti bensőséges kapcsolat mozgóképes reprezentálása. Vaniert azonban az ember és legjobb négylábú barátjának viszonya érdekli leginkább, gondoljunk csak a hét szánhúzó kutyával a kanadai vadonban élő Norman Winther történetén alapuló Az utolsó prémvadász című fikciós dokumentumfilmre, vagy a 2009-es – már játékfilmként jegyzett – Farkasbarátságra.

Legújabb produkciójában a második világháború közepére vezet vissza minket. Az Alpok lábánál fekvő falucska lakói egy közelben garázdálkodó, veszélyes bestiától rettegnek. Csupán egy helybéli kisfiú, Sébastien hisz benne, hogy a fenevadnak kikiáltott pireneusi pásztorkutya valójában ártalmatlan, sőt barátságos teremtés. Egy véletlen találkozás során magához édesgeti, és a Belle nevet adja az állatnak. Eközben a völgybe náci tisztek érkeznek, hogy felkutassák a faluban rejtőző zsidókat és pártfogóikat, akik az üldözött családokat a hegyen keresztül Svájcba szeretnék menekíteni. Kezdetét veszi tehát az őrült hajsza: a falubeli férfiak hajtóvadászatot indítanak a kutya ellen, míg a németek fosztogatják, zaklatják az embereket, no és persze a vadászatból is kiveszik a részüket, csak az ő célpontjuk nem a hófehér Belle.

A film nemcsak az Aubrey-regényt, hanem az 1965 és 1970 közt futott tévésorozatot is alapul veszi. A széria forgatókönyvét szintén az írónő jegyzi, aki narrátorként is feltűnik az epizódokban, valamint ő írta a népszerű főcímdal szövegét, és egy-két rész erejéig a rendezői széket is elfoglalta. S ha még nem elég a kuriózumokból: Sébastien szerepét saját kisfiára, Mehdi El Glaouira osztotta, aki a 2013-as filmben is feltűnik André, a favágó személyében.

Vanier filmjén sajnos sokkal jobban átütnek a tévésorozat hatásai, mint a közkedvelt ifjúsági regényé, például a könyvtől idegen ideológiai légkör fontos szerepet kap a történetben. A sorozatbéli Norbert nevű ellenséges szándékú kémet itt Peter, a bűneiért vezeklő náci hadnagy karaktere váltja fel, de a könyv lapjairól ismert szereplők is más attitűddel jelentkeznek. Így lesz Guillaume doktorból zsidószöktető ellenálló, Angélinából harcias forradalmár és Césarból gyarló, de szerethető alkoholista. Emiatt persze az Aubrey által remekül megformált életképeknek és az Angélina és Guillaume doktor kapcsolatát bemutató szerelmi szálnak is szinte teljesen nyoma vész. A regény megmosolyogtató helyzetei, megható pillanatai háttérbe szorulnak, hogy teret adhassanak a változatos kaland- és akcióelemeknek. Egy izgalmas filmélménnyel gazdagabbak leszünk ugyan, de a regénybéli puritánságot, békét és derűt hiába keressük.

Érdeméül szolgál azonban a filmnek a kiváló színészi játék. Félix Bossuet Sébastienként – akárcsak ’65-ben Mehdi –, gyermeki ártatlanságával, őszinteségével, pajkos mosolyával azonnal belopja magát a nézők szívébe. A török származású Tchéky Karyo is brillírozik César szerepkörében, Margaux Châtelier természetes szépsége pedig a vetítőterembe beráncigált apukáknak is kellemesebbé teszi a kötelező mozitortúrát.

Ne feledkezzünk meg Eric Guichard operatőri munkájáról sem, mely a Vanier-filmekből már jól ismert, madártávlatból fényképezett, fenséges tájképekkel varázslatos hangulatot kölcsönöz a történetnek. Akárcsak a slágergyanús főcímdal, melyet a ’65-ös sorozat nézői már jól ismerhetnek egy másik hangszerelésben.

Néhány erőltetett dramaturgiai fordulattól eltekintve tehát egy kedves, szerethető filmen szórakozhat az egész család idén karácsonykor is, hiszen ilyenkor – mint az láthatjuk – még a csúf, gonosz német hadnagyokból is előtörhet az emberség és a tisztesség.