Nagydarab nő kijön kis faházból, beül kis Yugóba, kitolat az útra, majd néhány száz méter után egy kanyarban hiába tapossa a féket, úgyhogy nagy ívben a folyóba röpül. Ő volt a címszereplő.A nyomozó szervek szomorú kötelessége, hogy együtt érző tapintattal értesítsék Philt, az elhunyt löttyedt papucsférjét, meg azt a nagy, böszme fiát, Jeffet a sajnálatos balesetről. "Mit keresett a kocsimban?"- böffen ki a gyászoló fiúból. Valahogy senki sincs megrendülve a halálesettől. Sőt. "Nem bírta bevenni a kanyart, és kitörte azt a hurkás nyakát"- kommentálja az esetet, legalábbis első blikkre az autó-szerelőnő is, a szakvéleménnyel elkészülve azonban szívettépő countryszerzeményt szentel Mona Dearly emlékének. "Miért kellett meghalnod...?" Mert igaz, elég rosszul vezetett a megboldogult, de a kocsit is megbuherálták: a fékcsöveket elvágták. A lehetséges indítékok számosak, mert Monánál ostobább, erőszakosabb, hisztisebb nőszemélyt nem hordott még a hátán a föld. Állítólag fiának, Jeffnek a fél kezét is ő vágta le a hentesbárddal, mikor anyu söréhez próbált nyúlni vele, bár ez talán csak pletyka. A férjét azonban palacsintasütővel verte, másnak az autólámpáját törte össze golfütővel, stb. Ilyen és ehhez hasonló sztorikat vet ki az idők méhe, mindinkább a bőség zavarát keltve a seriff agyában. Egyedül őt érdekli a tettes személye, rajta kívül mindenki felszabadultan nyugtázza Mona távozását az élők sorából. Akiben a Fargo, a Titkos gyilkos mama, vagy kivált a rajzfilmek ihlette, régebbi John Waters művek idéződnének föl a fenti kisvárosi panoptikum láttán és élvezte is ezeket a filmeket, az ne hagyja ki Mona történetét sem. Az említett szatírákhoz hasonlóan, a jelen produkcióban is az amerikai vidék állítólagos kreténsége jelenítődik is meg, mindenki hülye, de itt valahogy nem szórakoztatóan, hanem csak úgy. A förgatóköny hiányosságai, a figurák kitalálatlansága miatt a fekete komédiához szükséges idézőjelességet azonban nem sikerült az alkotóknak a vászonra kanyarítaniuk. Ami a színészeket illeti, nekik nyilván nem okozhatott, nem is okozott gondot mejeleníteni egy-egy rajzfilmes karaktert azon a színvonalon, ahol a gondolat agyban való fölvillanását homlokracsapás, a döbbenetet egyengrimasz és visítás fejezi mintegy ki, játékuk tehát egész komolyan "tökéletesnek" mondható. De csak majdnem tökéletesnek, mert Danny DeVito, az alkotás húzóneve néhol emberi viselkedésformákat mutat, egyébként fölöslegesen, mert eljátszania neki sem volt mit. A film műfajára (vígjáték) utalna még, hogy a kisvárosban mindenki, az áldozattól kezdve a zsarukig ugyanolyan, csak más-más színű, Yugo típusú (Trabant-, iletve Zsiguli-szerű) népautón járnak. Hogy ez afféle reklámhumor-e vagy a már-már röhejes kollektív nyomort jellemzi, az már döntse el ki-ki maga.
