A Magyar Televízió utóbbi húsz évének egyik legjobb dobása az volt, amikor "zöld lámpát" adott a Hajónaplók című projectnek, mely 12 kortárs író által írt novellának tehetséges, fiatal rendezők által készített szabad, rövid játékfilmjellegű feldolgozásait takarta. Az East Side Stories ezekből szemelget, mintegy újrahasznosítva azokat, új címmel, új kísérőzenével összefűzve őket egy "hát, ilyenek vagyunk"-jellegű koncepcióba.
A koncepció
Mielőtt bárki gyorsan leseperné e filmet az asztalról, nem árt belegondolni abba, hogy azért van valami a gyártó és újragyártó Uniofilm és Bodzsár István producer ötletében (ők a Hajónaplók-sorozat gyártói), hiszen e sorozat darabjai túl jól sikerültek ahhoz, hogy néhány vetítés után eltűnjenek az video-dokumentumtárak mélyén. Amellett, hogy nyilván munkál eme összeállítás esetében is a rókanyúzás lehetősége, azért annyira balgák ne legyünk, hogy bárki komolyan apellálhatna ma, Magyarországon arra, hogy egy tévében és egyéb fesztiválokon, rendezvényeken megfuttatott filmfüzér még tömegeket vonzhat be a moziba. E film – gondolom – "kifelé" kíván szólni, a hivatalos ország-propagandával ellentétben, ám amellett is: Figyelj világ! Ilyenek vagyunk itt, így élünk. Egy jól összeválogatott szkeccsfilm akár alkalmas is lehet erre és az East Side Stories háromnegyede ilyen.
The Sunny Side
Essünk túl gyorsan a leggyengébben, az "egynegyeden". Bollók Csaba komoly ambíciókkal állt neki a filmnek, hiszen a Balázs Attila novellájából készült háromrészes kisjátékfilm közel száz évet ölel át. Az elsőből megtudhatjuk, hogy Gavrilo Princip ismert szerb terrorista nem szereti a karalábét, a másodikból hogy a (hetvenes években) a fiatal lányok olykor a szexisen ősz, ám még fess testnevelővel is elmennek, ahelyett, hogy..., a harmadik jelenet pedig a közelmúltba kalauzol el minket, amikor kinn az utcán dúlt az Elkúrtad!, lenn a kocsmában meg zajlott az élet. Finoman fogalmazva, e három, látszólag indifferens történet líraian kapcsolódik egymáshoz, durvábban pedig, hogy a napos oldal meglehetősen homályosra sikerült. A vetítést egyébként is zavaró technikai hibák árnyalták, amit nyilván ki lehet küszöbölni, a lila modorosságon azonban már sajnos nem lehet javítani. Különösen zavaró a középső részben megidézett, sárgás-narancsos, bronzolajos tengerparti aura, ami eszünkbe juttatja azt, hogy mennyire hiányzik a magyar filmből egy igazi, fiatalos szerelmes film? Mert ez nem az, de lehetne...
The Flip Side
Török Ferenc Spiró Itthon vagyok című novellájának adaptációja viszont egy kis remekmű. Amit a magányos, lakótelepen élő öregasszony szerepében Csomós Mari szinte szavak nélkül alakít, az megidézi azokat a pillanatokat, amire mindig vágyunk, amiért filmeket nézünk, a torokszorító katarzist. Bravúrosan fényképezett, minimalista módon, néhány tömör párbeszéddel elmesélt, szinte betonsűrűségű film ez a magányról, az elhagyatottságról, az elértéktelenedésről. Garas Dezső és Nagy Ervin sorban állás közbeni veszekedése pedig annyira igaz, mindennapos, ezért annyira felháborító, hogy másodjára nézve is könnyeket csalt a tehetetlen düh a szemembe – e csendes, mélységesen szomorú film üt, mint a szívlapát.
The Other Side
A másik oldalon sincs ám minden rendben. Bodzsár Márk (igen, a producer fia. És akkor mi van?) friss, lendületes és szarkasztikus humorú filmje a "nyertesek" kíméletlen, törekvő és törtető életét karikírozza ki élesen. Remek ötlet a fahangon előadott gondolat-narráció, ami kitűnően tolmácsolja a menedzserélet látszólag szabad és gondtalan, valójában embertelenül beszűkült teljesítmény-, márka- és sikercentrikus gondolatvilágát. Rába Roland pazar módon, rendkívül finom humorral oldja meg ezt a figurát, Bodzsár pedig, ha tartani tudja magát ehhez a száraz, sajátos humorú, ám okos és tisztán látó világhoz, mit e filmben is felvázolt, a jövő egyik nagy ígérete lehet.
The Wild Side
Hajdu Szabolcs Tar Sándorhoz nyúlt, így nem meglepetés, hogy a film egy egyenes vonalú pusztulat, a lecsúszás naturalista ábrázolása. Ezt nagyon tudja Hajdu, ismeri e közeget, ami meglátszik a filmen is, hiszen minden pillanata – miképpen Tar szövege is – hiteles. A téma egy vidéki munkanélküli férfi kilátástalan sorsa, a munkaközvetítőnél való céltalan ácsorgástól kezdve az egyre gyakoribb berúgásokig, amelynek a vége egy különösen szívszorító jelenetben csúcsosodik ki: a részeg apa kicsiny gyermekére dőlve hortyog, miközben az egy füzetből a Miatyánkat olvassa fel neki...
Nos, ez van. Ahogy mondani szokás, ezt se tesszük ki az ablakba... De nem azért, mert egy vállalhatatlanul gyenge film(füzér) lenne ez, hanem mert igen kíméletlenül őszinte képet fest rólunk, akik itt laknak a keleti oldalon.
Kinek ajánljuk?
- Aki nem látta ezeket a filmeket a tévében.
- Aki látta, és tetszett neki.
- A rövid, tömör, de tartalmas filmek kedvelőinek.
Kinek nem?
- Akik szerint kritikus hangvétel káros a társadalomra.
- Aki azért nem szeretik a magyar filmet, mert...
- Akik nem szeretik a szkeccsfilmeket.
7/10
