A Nagyik egy szeretetteljes gasztrofilm Susan Sarandon és Vince Vaughn főszereplésével.
Mikor ültünk le utoljára minden előítélettől mentesen megnézni egy Netflix-filmet, pusztán az élvezet kedvvért, nem azt latolgatva, hogy vajon milyen középszerű szennyet zúdít ránk már megint a streamingóriás? És mikor ültünk le utoljára egy igazán jót enni, nem azért, hogy gyorsan befaljunk valamit, enyhítve a gyötrő étvágyat, hanem időt szánva az ételre, megfigyelni az ízét, az illatát, a textúráját, mi több akár el is készíteni azt – pusztán az élvezet kedvéért? A Netflix új gasztro-vígjátéka nem kisebb feladatra vállalkozik, mint hogy mindezt elhozza nekünk két órában.
Valódi ízek
A Nagyik pofonegyszerű toposzokat használ: egy válságban lévő kisember mer nagyot álmodni, és bár sok nehézség árán, végül bejön neki. Ez nem spoiler, hiszen a film valós eseményeken alapul: Jody Scaravella 2007-ben nyitotta meg éttermét, az Enoteca Mariát Staten Islanden, és mindmáig sikeresen üzemel.
Különlegessége, hogy konyhájában nagymamák sürögnek-forognak, akik igazi házias ízekkel várják a betérőket.
Kezdetben olasz étteremnek indult, mostanra viszont már a világ minden tájáról dolgoznak itt nagymamák, akik helyi specialitásokkal dobják fel az étlapot. A Netflix vígjátéka ennek ez álomnak a kezdetéről szól.
A vacsoraasztalnál megáll az idő.”
– mondja a film elején a kis Joe nagymamája, természetesen olaszul, miközben egy fenséges mártást dob össze. A Nagyik fő témája az étel és a család (tágabb értelemben a barátok), két olyan dolog, ami biztonságot ad és táplál. De ez csak egy kis guszta előjáték, a történet ott kezdődik, hogy Joe (felnőttként Vince Vaughn alakítja, aki hozza a szokásos, kissé kelekótya, de csupa szív figuráját) elveszíti az édesanyját, ami hatalmas törés az életében. Olyannyira, hogy bár eddig nem jeleskedett abban, hogy bármit is tegyen a saját előrejutásáért, most elhatározza, anyja életbiztosításából megvásárol egy bezárt éttermet Staten Islanden. A helyet felújítja, és olyan receptek alapján állítja össze az étlapot, amiket a nagymamája és az édesanyja főzött. Mert nem merülhetnek ezek a finom ételek a feledés homályába. És Joe egész jó szakács, de egyedül azért kevés mindehhez.
Ez is érdekelhet
A legjobb gasztrofilmek - szerintünk
Az majdnem mindegy, hogy a vásznon hagymás babot esznek vagy valami eszeveszetten körmönfont finomságot, a lényeg az, hogy mi nézők is megkívánjuk! Ezek a filmek bőven hozzák mindezt!
Nyamm!
Boldogság giccs nélkül
Joe nagy ötlete nem az, hogy éttermet nyit, hanem, hogy a konyhában olasz nagymamák készítik majd a menüt. Szóval ez a film telis-tele van kedvességgel, bájjal és persze ínycsiklandó ételekkel, ami azt is jelenti, hogy hiába tölti fel a lelkünket, a gyomrunk bizony megkordulhat közben. Éppen ezért érdemes a vasárnapi ebéd után nézni, végtére is ez egy vérbeli családi mozi.
Derék Joe szerencsére nagyban támaszkodhat gyerekkori cimborájára, Brunóra (Joe Manganiello), aki az önzetlen barátság mintaképe, és olyan odaadással segít neki az étterem felújításában, mintha a saját álma lenne. De ezzel még nincs meg minden: hiába van meg a váz, ha nincs mivel megtölteni, az étterembe ugyanis szakácsok is kellenek. Ők lesznek a címbeli nagyik, egész pontosan négy nagyon eltérő figura, mert a különféle ízek harmóniája a legizgalmasabb.
- Ott van Joe édesanyjának legjobb barátnője, a kissé megkeseredett Roberta (Lorraine Bracco);
- a pimasz özvegy, Antonella (Brenda Vaccaro);
- a kiugrott apáca, Teresa (Talia Shire) és
- a szexi fodrászszalon-tulajdonos, Gia (Susan Sarandon), aki természetesen a desszerteket készíti majd.
A szerepek tehát leosztva, innentől már sikeres is lehet az étterem, de akad még pár megoldandó dolog a nyitási engedélyektől a helyiek ellenszenvéig. Meg ott a szerelmi szál, hogy Joe ne csak a szakmai, hanem a személyes boldogságot is elnyerje Olivia (Linda Cardellini) személyében. Szóval vannak ugyan konfliktusok, de csak olyan mértékben, hogy épp ne feküdje meg a gyomrunkat: sokáig sem keseregni, sem izgulni nem fogunk,
ez egy igazi, emésztéskönnyítő feel-good movie.
Ami ráadásul vállaltan szentimentális, de sosem lesz geil, ami többek közt a két olasz származású nagymama riposztjainak köszönhető. Roberta és Antonella olyanok, mint a Muppet Show két morgó öregje, megspékelve azzal, hogy hiába származnak egy országból, egyikük bolognai, másikuk szicíliai, így folyamatos köztük a feszültség, és olyan beszólásaik vannak, amik egy mozdulattal lesöpörik a vacsora asztalról a giccs gondolatát is.
A Nagyik cikkünk írásakor első helyen áll a Netflix filmes nézettségi listáján, ami ezúttal indokolt: ha két órára ki akarsz kapcsolni a gyomorgörcsös hétköznapokból, ez egy kiváló módszer rá, és
még az is kiderül belőle, hány gerezd fokhagyma kell ahhoz, hogy enyhüljön a gyász.
Sőt, maga Jody Scaravella is tiszteletét teszi egy kulcsfontosságú jelenetben – nem árulom el, pontosan hol, csak annyit, hogy figyeld a vendégsereget!
