Szindbád (1971)

Szindbád (Latinovits Zoltán) a szépséget a természet változásaiban, a szerelemben és nem utolsósorban a kulináris élvezetekben véli megtalálni. Életre kelnek emlékei, megbarnult fényképek, elszáradt virágok, elsárgult szerelmeslevelek hozzák elő a múltból a szépasszonyokat, lányokat, a hozzájuk fűződő, múló érzéseket, s a felejthetetlen húsleves illatát. A Krúdy Gyula művéből készült, Huszárik Zoltán rendezte alkotás a magyar filmtörténet megunhatatlan darabja, elsősorban azért, mert a melankóliát a szépséggel és az ízekkel társítja, finom, megengedő humorral fűszerezve, Latinovits modorossága művészet itt, már az is, ahogy ételekről társalog: „Mondja Vendelin fiam, van a konyhán egy darab csontos vagy csont nélküli marhahús? Én nem bánom, hogyha bordás is, bár én a gerincet jobban szeretem! Hanem, tudja mi szolgálna a legnagyobb örömömre? Ha volna egy olyan darab színhús, amit táfelspitznek neveznek. Na látja, ezt ennék én, paradicsommártással, fiatal hagymával. Ha a vendéglős ád magára, mindig van fiatal hagymája!"

A nagy zabálás (1973)

Négy - Marcello Mastroianni, Philippe Noiret, Michel Piccoli és Ugo Tognazzi - értelmiségi polgár ellátogat egyikük vidéki házába, hogy ott zavartalanul elégíthessék ki kifinomult ínyenc vágyaikat néhány meghívott prostituált, majd az ott marasztalt helybéli tanítónő (Andréa Ferréol) társaságában. Az ínycsiklandó gasztronómiai élvezet állati zabálássá fajul, párhuzamosan a rafinált szexuális örömszerzés elfajulásával. Nyilvánvaló, hogy az az emberi bomlás, amely az élvezetek ilyen hajszolásában kulminál, önpusztításhoz, halálhoz vezet, amit csak a más alkatú - ebbe az életformába csupán belekóstoló - nő élhet túl. Marco Ferreri itt vetette fel talán a legerőteljesebben - és kétségtelenül a legsokkolóbban - az általános emberi lealacsonyodás témáját.

Aranyeső Yuccában (1981)

Buddy (Bud Spencer, ezúttal Terence Hill nélkül) megmenti a gazfickó Girolamót (Amidou). Ám hamar megbánja jótettét, a túlságosan is ragaszkodó Girolamo ugyanis rendszerint akkor tűnik fel, amikor ő épp evéshez látna. „Egy dolgot rühellek: ha megzavarnak evés közben!” – ez Buddy életfilozófiája, és a Bud Spencer filmek visszatérő poénja. Az útjuk során zsákmányolt bőröndről azonban kiderül, hogy arany helyett orvosi műszerek vannak benne, és, hogy élelemhez jusson, az újdonsült "doktor" hamarosan gyógyítani kezd. Rengeteg remek kajás jelenetet lehetne idézni ebből a kései spagettiwesternből, de az igazi klasszikus az, ahol Bud versenyt eszik a simlis helyi seriffel. A sokszor idézett párbeszéd egyben a filmtörténet legtömörebben leadott rendelése is.

„- Mit hozhatok második fogásként?

- Mindent!”

Étel, ital, férfi, nő (1994)

Egyre több baja van Csu úrnak, aki Tajvan legjobb szakácsa és egyben három felnőtt, lázadó lány apja. Csu úr felesége már évekkel ezelőtt meghalt, magára hagyva férjét a lányok nevelésében: a legnagyobb Csia-Csien tanárnő és látszólag apja támasza, a középső elfoglalt üzletasszony, aki alig bírja elviselni apja társaságát, a legfiatalabb pedig Csia-Ning, aki reménytelenül romantikus alkat. A családi képbe azonban belép a zsémbeskedő özvegy Liang asszony, aki nemrég költözött a szomszédba. Hirtelen az egész család úgy érzi, hogy Csu úr valaki másra is főzni fog. Időközben viszont az egyik lány terhes lesz, a másik kiborul, valaki meghal, és megint másvalaki rátalál az igazi szerelemre. Ang Lee (Tigris és sárkány) korai, még odahaza, Tajvanban készült filmje kihagyhatatlan darabja minden hasonló listának, ráadásul kellőképpen egzotikus is!

Bella Martha (2001)

Martha (Martina Gedeck) munkamániás és öntudatos szakács, azonban élete egy napon egyik percről a másikra megváltozik. Nővérét elveszíti egy tragikus autóbalesetben. Martha, a gyámsága alá került nyolcéves Lina édesapjának keresésére indul. Miközben saját élete is gyökeresen átalakul, különös figyelemmel kell kísérnie nővére gyermekét és enyhítenie fájdalmát, ahol csak tudja. Ráadásul munkahelyén egy új, tehetséges szakács (Sergio Castellitto) bukkan fel, aki babérjaira pályázik. Aki ráadásul olasz, és a mindig fegyelmezett Marthával ellentétben szívből és lelkesedésből főz. Sandra Nettelbeck filmje váratlan nagy siker volt, ami aztán egy amerikai remake-et szült Ízlések és pofonok (2007) címmel, Catherine Zeta-Jones és Aaron Eckhart főszereplésével. Az se volt rossz, de az eredeti jobb.

Félix és Rose (2003)

Egy reptér várótermében találkozik véletlenszerűen egy átutazó férfi és egy átutazó nő, és mivel mindketten meg vannak győződve arról, hogy sose fogják egymást újra látni, olyan dolgokat mondanak el magukról, amelyekről normál körülmények között nem beszélnének. A nő (Juliette Binoche) menekül egy bántalmazó férfi elől, azt remélve, hogy már nem szereti. A férfi (Jean Reno) fut egy nő után, s szentül hiszi, hogy még mindig szereti. A nő csevegő, nyitott a külvilág felé, talán kissé közönséges is, a férfi hallgatag, visszahúzódó és kifinomult - illetve remekül főz. Egykor ünnepelt séf volt, aki most a fagyasztott ételek királya Amerikában, mert az jobban fizet, de boldogtalan. Az örökké csacsogó, életvidám nő hatására azonban újra főzni kezd. Reno később is főzött a nézőknek az Én, a séfben (2012).

L'ecsó (2007)

Patkány a konyhában? Egy étterem konyhájában, ahol ráadásul főzőcskézik is? Hallatlan, és pont az a csodás ebben az egészestés animációs filmben, hogy egy ennyire meredek ötletet valósít meg, sőt, szerettet meg velünk. Merthogy Remy, az eltökélt, fiatal patkány, aki más, mint zabráló társai,  arról álmodozik Párizs egyik legjobb éttermében, hogy később neves séf válik belőle. Remy és a mosogatófiú, Linguini üzletet kötnek, az események elképesztő láncolata pedig teljesen felforgatja az egész várost. Merthogy Remy főz, de Linguini kezeit használja, a siker elképesztő, de a lebukás garantált. Nem véletlen kapta meg a L’ecsó a legjobb egész estés aninációs filmnek járó Oscart: hihetetlenül kreatív, szerethető, izgalmas és fordulatos, a főzést pedig nem csak ürügyként használják benne, abszolút komolyan veszik!

Julie & Julia – Két nő, egy recept (2009)

Julie (Amy Adams), a harmincas írónő alkotói válságban szenved, és nyilván az sem dob a kedvén, hogy egy telefonközpontban dolgozik, ahol hívásokat fogad a szeptember 11-i terrortámadások áldozatainak rokonaitól. Elhatározza, hogy egy év alatt megfőzi az összes receptet, ami Julia Child (Meryl Streep) híres, a francia szakácsművészetről írt könyvében található, és internetes blogban számol be az ezzel kapcsolatos élményeiről, bár nem sokan támogatják ebben. Julia Child élete is megelevenedik, aki a második világháború után Párizsba költözik külszolgálatot teljesítő férjével. Az asszony elfoglaltságot keres és talál is magának. Érdeklődése a francia konyhaművészet felé fordul, felfedezvén, hogy az evés a társadalmi érintkezés egyik formája, és a hozzávaló ételt művészi módon is el lehet készíteni. Csakhogy a szakmában mindenki férfi, akárhova megy, akármit is kezd, ő az egyetlen nő, magának kell utat törnie ebben a világban.

Ízek, imák, szerelmek (2010)

Liznek (Julia Roberts) mindene megvan, amiről csak egy nő álmodhat: férj, ház, sikeres írói karrier. Ám ő mégis boldogtalan. Hirtelen elhatározásból elköltözik otthonról, és kilép a házasságból. Viszonyt kezd egy nála jóval fiatalabb színésszel, Daviddel (James Franco), de igazából ez sem elégíti ki. Úgy érzi, levegőváltozásra van szüksége, ezért világkörüli útra indul. Olaszországban felfedezi az élet örömeit, Indiában a szellemét és a lelkét ápolja, mígnem Bali szigetén megtalálja a belső egyensúlyát. Ráadásul találkozik Felipével (Javier Bardem), a bohém brazillal. És közben végig eszik és filozofál, ha pedig kihízza a farmerját, vesz egy mérettel nagyobbat.

A séf (2014)

Carl Casper (Jon Favreau) egy híres séf, aki mindent tud az ételről, de egyre kevesebbet a fiáról és az életről. A Twitterről pedig azt sem tudja, hogy eszik-e vagy isszák. Döbbenten veszi tudomásul, hogy ezrek olvasták a sületlenségeket, amit egy komisz ételkritikus pikírt kritikájára válaszolt. Mikor munkanélküli lesz, volt neje (Sofía Vergara) unszolására elhatározza, hogy elfogadja a nagyképű volt pasijának (Robert Downey Jr.) a segítségét, és megvalósítja egy régi álmát: nekivág Amerikának egy büfékocsival. Az útra elkíséri a kisfia és hűséges séf barátja (John Leguizamo), hogy együtt segítsenek Caspernek rájönni, miért is érdemes élni. Természetesen a kubai szendvicscsodákon kívül. Jon Favreau kicsit kilépett a szuperhősfilmek mókuskerekéből, és a főszerepet magára osztva megmutatja, milyen jó dolog élvezni az életet és az ételet. Párdon, ételt!