Az ajándék  

Mi tagadás, egyik kedvenc komikusunk Jason Bateman, bár sosem volt kifejezetten sokoldalú – sőt! -, most viszont megmutathatja, hogy nem csupán szerethető átlagemberbe oltott lúzert képes eljátszani. Igaz, itt is középosztálybeli átlagemberként ismerhetjük meg, ám amikor feleségével egy nap véletlenül()? összefut egy régi iskolatársával, hamarosan rémálommá kezd változni az élete, és azt is mondhatjuk, a saját hibájából. A rég látott ismerős ugyanis sötét titok tudója, és ugyan a család legjobb barátjaként jelenik meg nap mint nap, mi már tudjuk, hogy valójában rosszat akar. Az elsősorban karakterszínészként ismert, de forgatókönyvíróként is dolgozó ausztrál Joel Edgerton (A nagy Gatsby, Exodus) első rendezése a 80-as évek feszült thrillereit idézi meg modern környezetben, és a rendező saját magára osztotta a múltból feltűnt különös figura szerepét.

Barbie, a rocksztár hercegnő 

Már most sajnáljuk a filmet kísérőként megnéző apukákat, hiszen nekik az egész Barbie-jelenség nem csupán egy rejtély, hanem egy asztmarohammal felérő szirupos sokk is. Tudjuk, hogy van erre igény, csak nem értjük, és nem csupán Barbie babák készülnek, de (rajz)filmek is, ráadásul zsinórban, főleg rögtön DVD-re vagy tévébe, de van, amit mozikban is vetítenek, mint ezt. Az itteni Barbie-t valamiért Courtney-nak hívják és egy modern hercegnő, akinek az élete a feje tetejére áll, amikor helyet cserél Erikával, a híres rocksztárral. Van ugyanis egy poptábor és egy hercegnőtábor persze egymás mellett, az eredmény pedig nagy kavarodás lesz, és a cselekmény jellegéből fakadóan sok éneklés és tánc, meg persze örök barátság, mert még egy Barbie-filmnek is van tanulsága.

A csajom barátnője

Egy átlagos szerelmi háromszög fenntartása valóságos logisztikai rémálom, és megeshet, hogy ez a háromszög nem is szokványos és egyirányú. Adott ugyanis a Lány, aki békésen él együtt a Fiúval, ám titokban megcsalja azt a Másik Lánnyal, aki jogosan érzi elhanyagolva magát, így ő is megcsalja a Lányt – és pont a Másik Lánnyal. Mivel mindkét lány és a fiú is szép és vonzó, és a szépen fotografált testi kapcsolaton túl mindenki szerelmes mindenkibe, a néző sem jár rosszul, akár a fiúkat, akár a lányokat szereti, és mivel vígjátékról van szó, olyna nagy dráma mégsem lehet a végeredmény – a való életben ugyanis az ilyesmi mindig rosszul ér véget.

A Fantasztikus Négyes 

Amikor egy film rendezője nagy nyilvánosság előtt kijelenti, hogy ő bizony remek filmet csinált volna az alapanyagból, csak nem hagyták, ott sok jóra nem lehet számítani. Amerikában az első hétvégén nagy buktának is bizonyult az aktuális képregény-feldolgozás, A Fantasztikus Négyes, ami ráadásul egy korántsem sikeres feldolgozás újbóli feldolgozása, ha tudnak követni. De legyünk optimisták, és gondoljuk azt, hogy egy közismerten magába forduló rendező duzzogása és a rossz marketing kampány felel a rossz indulásért, és a négy mutálódott szimpatikus tudós/szuperhős kalandjai kellemes csalódást okoznak majd – hiszen remek fiatal színészeknek jutott a lehetőség, hogy megmentsék a világot és szuperdolgokat művelhessenek egy nagy zöld vászon előtt, amire utólag vittek fel képeket.

1001 gramm

Mértékek és mértékegységek mentén élünk, és bár kevesen tudják, minden ország saját, szigorúan őrzött mértékegységekkel rendelkezik – különben hogyan vennénk pont 45 deka sajtos parizert a hentesnél? Ez a helyzet a norvég egy kilogrammos súllyal is, amelyet egy fiatal, magánéleti álságban lévő fiatal kutatónő visz magával Párizsba egy konferenciára és az esedékes hitelesítésre, és mint tudjuk, Párizsban sok minden megtörténhet. Bent Hamer végletekig száraz, de roppant szórakoztató vígjátékában az emberek is afféle kísérleti alanyok, de az igazi főszereplő a teljesen passzív, mégis mindenféle kalandon áteső kiló, és furcsa módon valahányszor kimondják a nevét, a közönség mindig felnevet.