Robert Zemeckis és Denzel Washington új filmje, a Kényszerleszállás csak "mellékesen" szól egy repülőgép-szerencsétlenségről, a központi figura valójában a gépet vezető pilóta.
Iszik vagy repülőt vezet?
Whip Whitaker (Denzel Washington) kapitány a légi közlekedés tapasztalt, öreg rókája, aki álmából felriadva is csodával határos módon teszi le a meghibásodott gépet, megmentve így közel száz utas életét. Valóságos nemzeti hősként ünneplik, de mivel néhány utas és a személyzet két tagja mégiscsak életét veszítette a katasztrófában, vizsgálat indul a felelősség megállapítására. Kiderül, hogy Whitaker nemcsak közvetlenül felszállás előtt, de még repülés közben is fogyasztott alkoholt, és vérében kokain nyomait is megtalálják. Miközben megpróbálja bebizonyítani, hogy mindez semmilyen szerepet nem játszott az események bekövetkezésében, nyomon követhetjük a tehetséges pilóta alkohol-függőséggel folytatott, kilátástalannak tűnő harcát is.
[img id=448859 instance=1 align=left img]One man-show
A smaragd románca, a Vissza a jövőbe-trilógia és a Forrest Gump rendezője, Robert Zemeckis ezúttal nem a kalandokra és a történetmesélésre koncentrál, hanem egyetlen embert állít a középpontba, és az ő alkohol-függőséggel, elrontott kapcsolatokkal és az igazság felvállalásának nehézségével való küzdelmét tárja elénk. A filmcím megtévesztő, aki egy Airport-szerű akciófilmet vár, az csalódni fog. A címadó kényszerleszállás nagyon erős jelenet, de mindjárt a film elején túl vagyunk rajta, a fennmaradó két óra arról szól, hogy miként lesz a hős Whitakerből szánalmas alkoholista, aki ugyan valóban kiemelkedő tehetségű pilóta, de akit a volt felesége és a fia már csak akkor hív fel, ha pénzre van szükségük, akit még a drogfüggőségével küszködő új barátnője is otthagy reménytelen iszákossága miatt, és akinek az élete kisebb-nagyobb hazugságok végeláthatatlan füzéréből áll.
And the Oscar goes to…?
Whitaker szerepe Washington jutalomjátéka, méltán jelölték alakításáért a legjobb férfi főszereplő Oscar-díjára. Hiteles, amikor a zuhanó gépen kitörő pánik közepette is megőrzi hidegvérét és profizmusát, hiteles, amikor a kórházban lábadozva büszkén, de szerényen fogadja a csodálatos megmenekülés híreit, és azt is elhisszük neki, hogy szenvedélye legyűri őt, miközben maga alá temeti az egész életét – hacsak nem ismeri fel, hogy elérte a gödör alját, és ha nem változtat gyökeresen, akkor örökre ott is marad.
Nem mellékesen
A mellékszerepekben üdvözölhetjük Kelly Reilly-t (Sherlock Holmes, Gyilkos kilátások), Bruce Greenwoodot (Csodálatos Júlia, Én, a robot), Don Cheadle-t (Ocean's eleven, A guardista), és nem utolsó sorban John Goodmant (A nagy Lebowski, A némafilmes), akihez, mint Whitaker drogdíleréhez a film vicces jelenetei kötődnek – talán kissé túl viccesek is ahhoz, hogy zökkenő nélkül illeszkedjenek a film többi részéhez.
Az akciómozira vágyók ne ezt a filmet válasszák, de aki szereti a jó drámákat, elégedetten távozhat a vetítőteremből.
Kinek ajánljuk?
- Denzel Washington rajongóinak.
- A színvonalas drámák híveinek.
- Akik szeretnek nem egyértelmű megítélésű helyzeteket látni a vásznon.
Kinek nem?
- A teljes filmidőben akciófilmes izgalmakra vágyóknak.
- A teljes filmidőben a goodmani poénokra áhítozóknak.
- Akik úgy érzik, nem kíváncsiak egy újabb szenvedélybeteg-sztorira.
7/10
