A Coen fivérek előző filmjükkel, a Nem vénnek való vidékkel majdnem száz díjat söpörtek be, köztük az Oscar-szobrocskák közül a legfontosabbakat, amit régóta megérdemeltek, hiszen jó huszonöt éve ontják magukból a rendre kultfilmmé váló darabokat.
Ezúttal saját kútfőből dolgoztak, de csak első ránézésre távolodtak Cormac McCarthy kiváló könyvének szellemiségétől. Bár annak nyomasztó, újkori westernhangulatát felejtsük el, ezúttal a komédiáé a terep. De ne altáji poénkodásra gondoljunk, hiszen Coenékről van szó, inkább a Fargo abszurd párbeszédeire, A nagy Lebowsky kisemberek nagy bajban logikára építő helyzeteire, illetve Az ember, aki ott se volt korrodálódott emberi kapcsolataira, és nem utolsósorban UFO-őrületére. Csak itt egy másik nagy Amerikamítoszt, a CIA-t és az ehhez szorosan kapcsolódó akut paranoiát veszik górcső alá a történetközpontú film nagymesterei.
Az Égető bizonyítékban mindenki kattant, és kínunkban csak nevetünk, amikor fényes nappal baltával verik szét az utcán az egyik szereplő fejét, vagy amikor elsül a pisztoly, aminek el kell sülnie. Az őrület tobzódása társadalomkritika: a korosodó edző, Linda Litzke (Frances McDormand) plasztikai műtétre gyűjt és interneten keres társat, holott főnöke szerelmes belé, fiatalabb kollégája, Chad Feldheimer (Brad Pitt) fitneszőrült, és alulról veri egy ötéves szellemi szintjét. Az ő munkahelyükön felejtenek egy CD-t, amit a CIA-től frissen kirúgott kemény alkoholista, Osborne Cox (John Malkovich) írt. A szerencsétlen, idegesítően arrogáns piástól éppen válik a felesége (Tilda Swinton), amiről "természetesen" a férje mit sem sejt, amíg az egyébként jéghideg asszony, aki gyerekorvosként dolgozik, le nem cseréli a zárat közös otthonuk bejárati ajtaján. Az ő szeretője egy bizonyos Harry Pfarrer (George Clooney), akinek van egy leginkább csajozásnál jól jövő pisztolya, ezenkívül paranoiás és szexmániás, ráadásul minden jel ellenére még mindig szereti a feleségét.
A film kiválóan megrajzolt karaktereit remek színészi játék kelti életre. A szereposztás bámulatosan jó. Francis McDormand hozza a kötelezőt, George Clooney-t már láttuk bolondozni Coen-filmben, tudjuk, milyen jól megy neki, mégis képes meglepetést okozni. Brad Pitt pedig újra kilépett a szépfiúszerepből: szőke melírrel a hajában, buta tekintettel, eszelősen rágózva, a legpontosabb pszichiátriai esettanulmány, egyben a modern emberről rajzolt precíz kórkép.
