A kis Vukot orrhossznyival megelőzve az Egon és Döncit gyártó Aenima csapata büszkén mondhatja el magáról, hogy övék az első magyar CGI-technikával készült háromdimenziós rajzfilm. Szerencsére azonban nem ez a csapat egyetlen érdeme.
A százhúsz millió forintos minimálköltségvetés ellenére az Egon és Dönci még nemzetközi viszonylatban is bitangul néz ki, és ez mindenképp a kreatív teamet dicséri. Sajnos azonban egy jókora hibát is elkövettek: túl sokat hittek magukról. Az Egon és Dönci az elképesztő rajzfilmes látványorgia ellenére tempó és történeti hiányosságokkal küszködik, amit egy jó dramaturg és egy tehetséges forgatókönyvíró segítségével könnyedén orvosolhattak volna. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a két főszereplő nem beszél (illetve csak nagyon keveset), így ez a hiányosság most nem lett annyira feltűnő. A csapat jövőbeni terveit ismerve (Drakula projekt) azért ezt a problémát sürgősen orvosolniuk kell.
Ne ragadjunk le csak a negatívumoknál! Mindenképp pozitív fejlemény, hogy volt merszük célközönségként kifejezetten a legkisebbekre koncentrálni, hiszen a mai divat inkább a teljes családoknak szóló mozikat preferálja. A két figura erre a célra egyenesen telitalálat. Az ügyefogyott, merengő tekintetű Egon és elhízott, bajkeverő macskája ugyan adhat okot némi Wallace és Gromit párhuzamra, de tényleg csak az alapokat tekintve.
A sztori bájosan ügyefogyott. Az amatőr feltaláló Egon saját eszkábálású űrhajóján nekiiramodik a végtelen világűrnek kövér macskájával, ahol számtalan kaland várja őket. Lehet nevetni a helyzet- és jellemkomikumokon (Dönci túlsúlya visszatérő elem), az aranyos rajzokon, de az Egon és Dönci alapvetően nem a rekeszizmaink szétkacagására készült. A merengő, lassú tempó és a gyerekfilmtől szokatlan kísérőzenék (jazz, rock, blues?) inkább egy nagy és cseppet sem sietős utazásra csábítanak, ahol lebegve adhatjuk át magunkat a világűr szépségeinek, feltéve ha még nem múltunk el tizenkét évesek. A kicsit álmosabb gyerekek számára az elalvás garantálható, ezért a film majd komoly sikerek elé néz DVD-n a nehezen alvó gyerekekkel bíró családok körében.
Az Egon és Dönciben komoly potenciál rejlett, de sajnos az alkotók ezt nem használták ki eléggé. A film a közepe felé enyhe üresjáratba torkollik, és sajnos a rajzfilmtől szokatlanul lassú tempó valószínűleg sok gyereknek nem fog tetszeni. Remélem, nem lesz igazam, és a kölykök mégis zabálni fogják, de legközelebb akkor is bővíteni kell a stábot néhány tapasztalt filmessel.
