Brad Pitt pohárba köpködős csapatfőnöke lehet, hogy Oscart ér.
Kis pénz, kis foci
Bennett Miller rendező a 2005-ös Capote után a profi sport világáról készített filmet. Arról, hogyan adják-veszik a professzionális játékosokat, mekkora összegek cserélnek gazdát a tranzakció közben. Nincsenek érzelmek, csak a profit a lényeg, és a győzelem. Egy kevés pénzből gazdálkodó oaklandi csapatot menedzselni épp ezért nem könnyű feladat, a nagyokkal közös pályán játszani szinte lehetetlen. Erről a lehetetlen küzdelemről szól a Pénzcsináló.
Nem nyertes típus
[img id=333436 instance=1 align=left img]Billy Beane egykor profi baseball játékosnak tűnt, olyan kincsnek, ami száz évente egyszer bukkan felszínre. Látszólag minden képesség megvolt benne, hogy hivatásos nagyágyú legyen, a legfontosabb mégis hiányzott belőle: nem hitte el magáról, hogy profi válhat belőle. A várva várt siker nem következett be, az egyetem helyett választott sportkarrier hamar értelmetlen lett. Ekkor lett játékosfigyelő, majd később játékosokkal kereskedő csapatfőnök. Ha játékosnak nem is, csapatfőnöknek azért bevált. Olyannyira, hogy sikerült mozgásra bírnia az évtizedek óta lomhán mozgó, dinoszauruszként cammogó baseball intézményét, szembe menve annak minden konzervativizmusával, megszokásával. Így írva be magát végül a sporttörténelembe.
A matematika a lényeg
Ha úgy vesszük, tipikus sportfilm és felemelkedés történet a Pénzcsináló, más szempontból viszont egyáltalán nem az. Adott egy leírt csapat, ami végül sporttörténelmet csinál, és ezzel azt gondolom, semmilyen titkot nem árultunk el. Részesei lehetünk összekovácsolódásuknak, Beane küzdelmének, miként válik kispályás menedzserből profi stratéga. Más szempontból mégsem tipizálható film, mert a végkifejlet tartogat meglepetéseket, de ez már spoiler lenne. Az Oscarhoz szükséges „üzenet” persze egyértelmű, küzdj az álmaidért, ha mindent megteszel, akkor bármit elérhetsz. Billy Beane története mégis azt bizonyítja, hogy az élet feleennyire sem egyszerű, mert ha nem is vagy vesztes típus, az még nem jelenti azt, hogy győztes vagy. Ráadásul mindez egy olyan világban játszódik, ahol a profit a lényeg, a játékosokkal hasznot hozó árucikként bánnak. Addig használják, míg nyereséget termel, aki sérült, öreg, tartósan rossz passzban van, attól azonnal és kíméletlenül megválnak. Szó sincs itt a győzelem mindent elsöprő mámoráról, a box bajnoki öve nem a jól megérdemelt eredmény a keserves küzdelem után. Maximum Rockynál. Bárki lecserélhető, ha csupán a bevételt nézed, végül csak vesztes lehetsz.
Akkor most ki a győztes?
Bennett Miller története jó eséllyel pályázik az Oscar díjra, mert szolidan, de kikezdi az amerikai álmot, bár nem annyira, hogy komolyan oda is csapjon. Ezt a fajta kritikusságot pedig szereti az Akadémia. Azért is lehet esélyes, mert a szép lassan kimúlt sportfilm újragondolását általában értékelik, A pankrátor és A harcos is az Oscar közelébe került. Az egyre jobban redfordosodó Pittnek is érik már az elismerés, a két nominálás után idén esélyes lehet számára a díj, főleg, ha Az élet fáját is figyelembe vesszük. Ezzel persze alaposan felülértékelnék a filmet, de volt már ilyen a filmtörténelemben. Összességében a Pénzcsináló egy jól megcsinált, érdekes, elgondolkodtató sportfilm, mindenféle sallang nélkül. De nem több ennél.
Kinek ajánljuk?
A sportfilmek kedvelőinek.
Azoknak, akik értik a baseball szabályait.
A statisztika szerelmeseinek.
Kinek nem?
Akik már Rockyt sem bírták.
Aki szerint csak a foci a sport.
Aki csak a profitban hisz.
7/10
