Régen láttam ennyire letisztult, szép, minden túlzástól és erőltetettségtől mentes filmet. Nadine Labaki libanoni rendezőnő a háború helyett a szerelemről és a barátságról mesél hol szívmelengető, hol vidám, hol könnyfakasztó filmjében.
Négy barátnő dolgozik egy bejrúti szépségszalonban, mindegyiküknek megvan a maga kis baja. Layale (akinek szerepét Nadine Labaki saját magára osztotta) egy nős férfibe szerelmes, Rimát (Joanna Moukarzel) az egyik vendég - aki szintén nő - vonzza, Nisrine (Yasmine Elmasri) épp férjhez készül menni, de fél elmondani leendőbelijének, hogy már nem szűz, Jamale (Gisele Aouad) pedig klimaxát próbálja azzal kompenzálni, hogy szereplőválogatásokra jár. A szépségszalon állandó látogatója Rose (Sihame Haddad), aki késői szerelemre lobban, de amiről lemond bolond nővére, Lili (Aziza Semaan) kedvéért.
Nem tudok nem áradozni. A szerepeket amatőr színészek játsszák, de olyan elemi erővel, hogy azt bármelyik profi megirigyelhetné. Minden mozdulat, minden szó a helyén van. Labaki, aki forgatókönyvíróként is jegyzi filmjét, saját környezetéből merítette a sztori részleteit, melyekből aztán kerek egészet gyúrt Rodney El Haddad és Jihad Hojeily segítségével ? a történet egy percre sem ül le, bármeddig elnéztem volna tovább. A zene fülbemászó, a képek szépek, a gondolatok pedig tiszták. A film olyan kérdéseket feszeget, melyek komoly problémát jelentenek a mai libanoni nők életében - a homoszexualitás vagy a házasság előtti szex tabujáról azonban olyan finoman beszél, hogy szó sem lehet hatásvadászatról.
A Karamell egy igazi meglepetés, olyan mint egy üresnek vélt doboz alján megbúvó tejkaramella.
