Hiába japán szamurájharcosként és kínai wuxia-hősnőként ismert sztárok a főszereplők, hiába a tört angol, a divatbemutatóra illő japán ruhák, hiába a gésatörténet, a keserű szerelmesfilm lényege mégis hollywoodias: közhelyekre épült. Tudjon meg mindent a gésákról, amit már eddig is tudott!
1997-ben jelent meg Arthur Golden Egy gésa emlékiratai című bestsellere, amiben Mimeko Ivaszaki nevű gésa emlékeit vetette papírra. A történetet a gésahagyományokkal ellentétben nem változtatta felismerhetetlenné, viszont kicsit bulvárosított rajta, így sikeres, izgalmas és könnyen olvasható regény lett.
Az ez alapján készült film is könnyen érthető, csak közhelyes és unalmas. Pedig jó az alaptörténet, szépek a nők, szépek a ruhák, és mégis. A narrátor megmaradt szövegéből kliségyűjteményt lehetne összeállítani, az érdekesebb jeleneteket le sem forgatták, a színészeket pedig többnyire csak a ruha teszi. Hiába a sok erény, sajnos ennyi elég ahhoz, hogy szép altató legyen a Chicago rendezőjeként ismert Rob Marshall új filmjéből.
A történet szerint a szegény családból származó kislányt eladják Kiotó előkelő gésanegyedébe, ahol minden pillanatát megkeseríti az ottani ház gonosz és féltékeny gésája (Gong Li). De Szajuri szívósan viseli a megpróbáltatásokat, mert egyszer egy idegen férfi kedves volt hozzá, és célja hogy gyönyörű gésaként a közelébe kerülhessen. Nem lesz nehéz sikeresnek lennie, hisz szürkéskék szemével igazi unikum a japánok között. Sőt még a kínaiak között is.
Ugyanis a legismertebb kínai sztárok játsszák a három főbb szerepet: az 1993-as Isten veled, ágyasom!-ból ismert 40 éves Gong Li a gonosz Hatsumomo szerepében elvinné a hátán az egész filmet, ha ő lenne a főszereplő. Így csak a harmadát viszi. Olyan összetetten ábrázolja a gonosz figuráját, hogy még a féltékenységével is jobban tudunk azonosulni, mint Szajuri reménytelennek tűnő szerelmével.
Zhang Ziyit a kék kontaktlencsével tündöklő főszereplőt eddig a Repülő tőrök klánja és a Tigris és Sárkány wuxia-üdvöskéjeként ismerhettük. Ezekben a kínai kardozósfilmekben minden fizikai törvényt meghazudtolva mászkált a falakon, röpködött a levegőben, most csak szimplán gyönyörű. Filmbeli pártfogója és tanítója Michelle Yeoh (kínai filmek sztárja, de eredetileg maláj szépségkirálynő) le is játssza a vászonról, ami Yeoh érdeme mellett Ziyi vázlatosra írt figurájának is köszönhető.
Arthur Golden regényéből csak egy történetszálat vesz át a film, a stílust és izgalmat kevésbé. Mellékesen unalmassá teszi például a könyv legérdekesebb részét, Szajuri szüzességének elvesztését, amiben az öreg orvos összegyűjti a lány vérét és beteszi a fiolát a gyűjteményébe. Ugyanez egy semmitmondó jelenetben köszön vissza a filmen, és csak annyit látunk, hogy az orvos a lány fölé hajol.
Hasonló a helyzet az elérhetetlennek tűnő férfi figurájával: a könyvbeli kedves, de az utolsó pillanatig hideg elnök, aki sokáig nem tanúsít érdeklődést a főhős iránt, a filmben teljesen ki lett herélve: annyira jóságos, hogy az egyszerűség kedvéért folyamatos odaadással néz a nőre, szabadidejében pedig rezignált. Ken Watanabét láttuk már jól játszani Az utolsó szamurájban és a Batman kezdődik!-ben, de ezúttal csak olyan, mint egy odatévedt statiszta.
Maximum a körítést nézegethetjük: gyönyörűek a képek, gyönyörűek a jelmezek és élvezet nézni a vásznat. Nem csoda, hogy az operatőr, a látvány- és a jelmeztervező kapott Oscar-díjat. A gésák ruhái, tradicionális hajkoronái a 21. századi néző ízlését szolgálják ki, a modernizált ruhák is csak részben korhűek. Aki rajong a divatbemutatók világáért annak különösen ajánljuk, bár csak ennyi 140 percig még nekik is sok lehet.
Az Egy gésa emlékiratai vasárnap délutáni alvás helyett kellemes kikapcsolódás lehet anya-lánya párosoknak. Az igazi gésafilmre azonban még várnunk kell.
