Az Árvák hercege nem feltétlenül azért érdemes a megkülönböztetett nézői figyelemre, mert hét jelölésével a sokat emlegetett Amerikai szépség sarkában van az Oscar-díj várományosainak toplistáján, hanem mert ritka minőséggel emelkedik ki a mozikínálat jobb-rosszabb átlagából. Ez a minőség a gondos filmes megformálás mögött állandóan jelen lévő és valósággal érzéki gyönyörűséget szerző irodalmi igényű megformáltság minősége. Nemcsak az alkotói fantáziát dicséri a különös történet, hanem valamennyi szereplő magán viseli az írói teremtőerő kivételes jegyeit, anélkül hogy az irodalmi igényesség a filmes megformálás kárára válna. A forgatókönyvet a saját regényéből készítő amerikai John Irving író és a jellegzetes, furcsa világáról ismert svéd Lasse Hallström rendező együttműködése ritka érzékeny és mély filmet hozott létre.
A címbeli árvák hercege egy fiatal fiú, aki árvaházban nevelkedik, mesterétől és atyai irányítójától, az intézetet vezető orvostól tudást, szeretetet, a világ megértésének igényét együtt kapja, mégis, egy adott pillanatban úgy érzi, ki kell lépnie az óvó, zárt fészekből, hogy megismerhesse a tágabb világot és benne igazi önmagát. Alkalmi barátaival útra kel, elszegődik almaszedőnek egy ültetvényre, nemcsak az óceán szépségét ismeri meg, hanem a barátságot, a testi-lelki szerelmet, és ezzel együtt az árulást és a hűséget is, szembesül a választás felelősségével, kis hétköznapok nagy emberi tragédiáival, s egy gyilkosságba-öngyilkosságba torkolló vérfertőző kapcsolat tőle is választ kívánó morális leckéjével. Szokványoktól és kliséktől mentes szép történet, amely minduntalan meglepi és mélyen megérinti a nézőt. Köszönhető ez a színészi játéknak is, a főszerepben Tobey Maguire-rel és Michael Caine-nel.
