Amikor nemrégiben Berlinben, a nemzetközi fesztiválon bemutatták az Öböl-háború végén játszódó Sivatagi cápákat (eredeti címén Három királyok), David O. Russel forgatókönyvíró-rendező elmondta: sztár főszereplőjének, a társproducerként is jegyzett George Clooneynak köszönhető, hogy a film ebben a formájában elkészült. Az egyik befolyásos stúdió-potentátnak ugyanis erős kételyei támadtak, vajon nem vet-e rossz fényt a történet az USA-ra, nem mutat-e túl negatív képet az Öböl-háború bizonyos katonai megoldásairól Russel története. Clooney népszerűségéből fakadó minden tekintélyét és produceri súlyát bevetette, hogy kiharcolja a zöld utat, és meghátrálásra késztesse a film ellenzőjét. Bár hőseinek sajátos erkölcsi megdicsőülésével ér véget a film, az a véres és eszelős őrület, ami - már a tűzszünet életbelépését követő napokban - négy amerikai katona magánakciójának történetében mutatja meg magát, az egész Öböl-háborút abszurditásként értelmező sötét, dicstelen komédia.
Négy amerikai katona a dicsőség és nem kis haszon reményében nekivág, hogy felkutassa a Kuvaittól elrabolt, s az iraki hadsereg egy sivatagi bunkerében elrejtett mesés értékű aranyat. A nagy kalandnak ígérkező akció azonban életveszélyes őrületbe torkollik. Szaddám hívei és az ellene lázadók közötti véres leszámolás kellős közepén találják magukat, s mire megtalálják az aranyat, nemcsak egy társukat veszítik el, hanem a saját katonai szerepük dicsőségének illúzióját is. Clooney, a rapsztár Ice Cube és a Boogie Night pornósztárjaként nevet szerzett Mark Wahlberg főszereplésével olyan izgalmas kaland a Sivatagi cápák, amely semmiben sem hasonlít a hollywoodi dicsőségreceptre készült Rambo-féle háborús akciófilmekre. Ez az erény mindenekelőtt az alkotói minőség és tisztesség kérdése, ami aztán a mozipénztáraknál vagy beválik, vagy sem.
