Akiknek volt szerencséje látni a 2000-es Európa Filmhéten a grúz Dito Tsintsadze emlékezetes "Reménytelen gyilkosok" című filmjét, azok bizonyára egy év elteltével, forgalmazásba kerülése után is nagy kedvet éreznek majd, hogy újra megnézzék. Azok számára pedig, akik eddig nem látták, 2001 egyik legérdekesebb mozijaként ajánlom.
A feltehetőleg kisköltségvetéssel készült filmben a többnyire első nagyobb filmszerepüket alakító színészek spontán és hiteles alakításokat nyújtanak, mintha a forgatókönyv eleve az ő személyiségükre formázva íródott volna. Ebben a filmben többek között az a fantasztikus, hogy a rendezői szándék, a forgatókönyv, a színészi játék, s a képi megvalósítás mind-mind olyan szervesen, észrevétlenül simul egymásba, mintha az egész különösebb manipuláció és fondorkodás nélkül, magától készült volna el.
A "Reménytelen gyilkosok" főhősei Mannheimben élő illegális bevándorlók. Fiatalok, akik az alvilág laza hálóján fennakadva, a periférián tengetik külső szemlélő számára abszurd és morbid hétköznapjaikat. Prostitúció, bérgyilkosság, drog- és szervkereskedelem számukra - legális munka híján - természetes módja a megélhetésnek. Testük eladásának számtalan módját ismerik. A horvát Branko és a grúz Merab egy gyilkosságot vállaltak be valaki helyett. Elszántan gyakorolnak pisztollyal a tükör előtt, se vége se hossza taktikai megbeszéléseket tartanak, mégis mindennap elszalasztják a lehetőséget, mert az utolsó pillanatban Branko keze nem engedelmeskedik, Merab gyomra kikészül. Este nagyokat isznak, hogy eddzék harci kedvüket, aztán másnap kezdik elölről. Lan-t, az apró vietnámi prostituáltat is megakadályozza valami, hogy buzgón gyakorolja szakmáját. Szája folyton bűzlik rossz fogaitól, ezért elkerülik a kuncsaftok. Egyszer azonban összehozza a sors egy galamblelkű óriás négerrel, Carlos-szal és egymásba szeretnek. A fiú veséjét igyekszik eladni, hogy az így szerzett pénz segítségével házat vehessenek Ausztráliában.
A rendező Dito Tsintsadze, - aki a forgatókönyv írója is egyben - paradox módon fejezi be történetét. Hisz a boldogságban, s ugyanakkor kíméletlenül pesszimista is. Hősei a maguk módján mindannyian a halált igyekeznek kicselezni, s rövid úton bejutni a boldogság birodalmába. Fanyar happy end, hogy Branko és Merab végül Branko hónapok óta haldokló anyját segítik át a másvilágra, s az üldözött férfi megmenekül. Carlos bevonul a kórházba, hogy megszabaduljon egyik veséjétől, s Lan boldog, mert végre munkát talál. Igaz, megesik, hogy naponta ötvenen közösülnek vele egy falba vájt lyukon keresztül, de pénzt kereshet, hogy megcsináltathassa a fogait. A "Reménytelen gyilkosok" hősei a legembertelenebb helyzetet is bevállalják a szabadulás reményében. Mi lehet, hogy még nem tudjuk, de ők már igen, hogy egy darab a testünkből vagy egy darab a lelkünkből ezért talán még nem is olyan nagy ár. A film legfőbb érdeme, hogy laza humorral átszőtt történetében pátosz és giccs nélkül képes felvillantani néhány tiszta pillanatot, s megmutatni a reményt a reménytelenségben, otthont az otthontalanságban, boldogságot a boldogtalanságban.
