Jack Nicholsonra érdemes egy filmet építeni. Az utóbbi években színészete letisztult, egyszerű és hiteles formáját mutatja. Emlékezhetünk még a Lesz ez még így se című alkotásban keserű humorára. Nem technikázik, csak arcának barázdáival van jelen, mégis szétfeszíti a vásznat. A többi színész alig látszik mellette.
Alexander Payne filmje már szinte nem is sorakoztat másokat a sztár mellé, hiszen eleve felesleges lenne. A Schmidt története egyszemélyes produkció. Ha színházban játszanák, monodráma lenne. Így lassan hömpölygő, kényelmes mozidarab.
A főhős, Warren Schmidt egészen egyszerű átlag amerikai polgár. Van kellemes háza, felnőtt lánya és egy enyhén túlsúlyos, kicsi felesége. Életébe éppen nyugdíjazása napján kapcsolódunk. Bevárja még az utolsó nap végét, kiüríti az irodáját és ballonját karjára csapva kilép az ismeretlenbe. Megszűnik a nyugdíjazással az élet addigi ritmusa. Nem kell minden nap korán kelni és dolgozni menni. Nincsenek kötelező feladatok. Új szakasz kezdődik.
Schmidt kezdetben tétován bolyong az új, ismeretlen feltételek között. Hallgatagon éldegél. Feleségével sem osztja meg problémáit. Egyszer véletlenül a tévében egy hirdetés felkelti a figyelmét. Hosszú idő óta ez az első dolog, ami érdeklődésre bírja. Távoli országok szerencsétlen gyerekeit lehet segíti, támogatni minimális összeggel. Cserébe az adományozó kvázi nevelőszülőnek, patronálónak képzelheti magát. A kicsikkel levélben lehet érintkezni. Az öregúr kitölt egy csekket, melyhez levelet is mellékel. Beszámol a semmilyen életéről. Rá kell döbbennie, hogy az eddig sikeresnek látszó valóság tele van kudarcokkal. Lányával elhidegült a viszonya. Felesége olyan, mint valami házicseléd: kihunyt már a szerelem, de helyébe nem lépett a kölcsönös tisztelet. Igazi barátai nincsenek, csak ismerősök, akikkel legfeljebb kedélyesen lehet csevegni. A levél írása közben végre indulatba jön Schmidt úr és őszintén tud viselkedni.
Szokásává válik, hogy a messzi távolban élő kisfiút támogassa anyagilag. A csekkekhez mindig ír levelet is. Senkinek nem beszél persze a dologról. Terápiának, beszélgetés helyett jó a levélírás. Időközben meghal a feleség: hirtelen, szívrohamban. A magány még jobban nehezedik az idős úrra. Szeretne a lányához utazni, aki azonban inkább visszaparancsolja. Úgy dönt, hogy utazgatni fog lakókocsijával: élményekre vágyik.
Nem történnek nagy dolgok a filmben. Sőt: sokszor semmi sem történik. Az élet mindennapos tévelygései, szerencsétlenkedései jelennek meg. Mondhatni unalmas a film, ha nem Jack Nicholson adná Schmidt arcát. Így lebilincselő és élvezetes a másfél óra.
Nem filmes reveláció, de egy emberi történet.
