Polinézia gasztronómiája.zip is lehetne a cikk címe, ugyanis lexikonokat lehetne megtölteni a térség összes apró szigetének különböző konyháival, így kénytelenek vagyunk tömöríteni.

A hagyományos, a gyarmatosításokkal változó és a földrajzi adottságaik miatt lehengerlően sokszínű óceániai konyhát a szigetvilág etnokulturális egységei szerint válogattuk szét, kiemelve néhány ismert sziget talán kevésbé gasztrokülönlegességeit.

A Cook-szigetek – Friss, gyümölcsös és tengeri
James Cook felfedezőről kapta nevét a tizenhárom lakott és két lakatlan szigetből álló, álomszerű tengerpartokkal csábító szigetcsoport. A tipikus helyi ételek főbb hozzávalói: a nyílgyökér, a kagyló, a polip és a taró, fűszereikben pedig dominál a helyi friss gyömbér, a citrom, a bazsalikom, a fokhagyma és a kókusz.

Nemzeti ételük a tarólevelekkel és hagymás-kókuszos mártással elkészített rukau. Szintén helyi specialitás a polipos főtélet, az eke, valamint az ika mata, amely egy tál citrom vagy lime levében pácolt nyers hal kókusztejszínnel, de a pai ika és a keke ika  szintén Cook-szigeteki kedvelt halételek.

Ínycsiklandóan édes és friss desszertjük a poke, amelyet banánnal, kókusztejjel vagy papajával készítenek. Legnépszerűbb gyümölcsitalaik a narancs, a mangó, a kókusztej és a szúrszop, amely a graviola fa termése és itthon aligha találkozhatunk vele. A szigetlakók büszkék helyi sörükre, a Cook Lagerre is, de kávét szintén előszeretettel fogyasztanak.

Fidzsi-szigetek - Hússal, kawával, bőségesen
Óceánia negyedik legnépesebb országához 322 sziget tartozik, melyekből csupán 106 lakott, ami érthetetlen, mivel mindegyik önmagában egy-egy csoda – nem meglepő módon konyhájában is hasonló gyönyörökkel találkozhatunk. A gyarmatosítás előtti időkből maradt szokás, hogy a nyílt földben alakítanak ki sütőalkalmatosságot, amely az Új-zélandi maoriknál is megfigyelhető. Banánlevelekkel takarják be az ételt és sütik a palusamit, amely kókuszban pácolt taróleveleket jelent, na meg a nyálcsorgató illatokkal füstölgő húshegyeket hagymaágyon (leginkább csirkét és halat pálcákra szúrva), hogy végül elfogyasszák a lovo nevű föld-főételt. Kedvelt helyi  fogás még a kokoda, amely a walu nevű trópusi halból készült, szintén grillezett főétel.

A modern fidzsi konyhában viszont már megfigyelhető a hatalmas indiai befolyás: ételeikbe és fűszerhasználatukba is beépítették a keleti ország fortélyait. Amit még kötelező megemlíteni a helyiek kulináris szokásairól, az legendás gyökéritaluk, a kawa. Nevével ellentétben (amit a helyiek yanggonának is hívnak) nincs köze a kávéhoz: a kawa egy hidegvízzel és borsgyökérrel készült, nyelvzsibbasztó trópusi ital, amit kis jóindulattal lehetne a tejeskávéhoz hasonlítani, inkább hűsítőként fogyasztják.

Niue
A Csendes óceán déli részén fekvő polinéz sziget neve kókuszdiót jelent – ebből már nem nehéz néhány konyhai csavarra következtethetünk. Ültetvényei buja egzotikus gyümölcsöktől roskadoznak: a manióka, a taró, a kenyérfák és banánfák, a papaya, az ominózus kókusz, a jamgyökér és a cassavas olyan természetesen használt hozzávalók mint nálunk a paprika vagy a hagyma.

Húsok közül a hal van a kókusszal egy szinten: sütve, grillezve, nyersen, levesekbe főzve, de pörköltként elkészítve is találkozhatunk vele Niue helyi fogásaiban. Legnépszerűbb halaik a tonhal, az aranymakréla, a papagájhal (pakati), a barracuda és számos ehető rákféle: Niue nagyon mázlista a fogyasztható és ízletes halak tekintetében. Itt is alkalmazzák a földben sütést, amelyet umunak hívnak, de emellett számos, helyi szinten kifejlesztett elkészítési eljárás dívik; a füstölés, sózás, kiszárítás, cukrozás és marinálás több tucat vállfaja, melyek olyan színesek, mint az ételeikben rikító trópusi gyümölcsök.

Szamoa
Két nagy és nyolc kisebb sziget tartozik Polinézia egyik vadregényes, a Jurassic-parkot is megszégyenítő tájjal csábító szigetállamához. Hasonlóan Niuéhez, szamoai nyelven is umunak hívják a kedvelt, földben sütési eljárást, de velük ellentétben itt hal mellett teljes disznókat és csirkét is szívesen sütnek a gödrökben, valamint népszerűek a kókusztejszínnel készített ételek is: tarólevelek, jamgyökér és krumpli. A helyiek szent étkezése a vasárnapi ebéd: hatalmas adagokban készítik a többfogásos ebédet, amely annyira laktató, hogy szokás utána egy többórás sziesztát tartani. Népszerű helyi étel a sapasui (a kínaihoz hasonló rizseshús), a puligi (helyi csokoládés, kókuszrizses puding) vagy épp a suafa'i leves, ami konkrétan egy elég ázalékkinézetű banánleves (küllemével ellentétben viszont édes és ínycsiklandó desszertkülönlegesség).

Mi lennénk a legboldogabbak, ha polinéz éttermet ajánlhatnánk Magyarországon, de legjobb tudomásunk szerint nincs kifejezetten óceániai ízekre specializálódott vendéglátóipari egység hazánkban. Mondjuk valószínűleg minden polinéz ételcsoda elfogyasztásához szükség van a ringó-morajló óceánra, a trópusi melegre, a bungaló mellett ringatózó hintaágyra és egy jól időzített, banánfák mögött aranyló naplementére, hogy egészen magunkba szívhassuk a helyiek konyhájának magával ragadó élményét.