Portugália az Ibériai-félsziget délnyugati csücskében található és szinte megegyező méretű Magyarországgal. Egyetlen szárazföldi szomszédjával, Spanyolországgal megkérdőjelezhető a viszonya: sok téren versengenek egymással (például ki talált ki bizonyos leleményeket, ki készített először ezt-azt), de alapvetően konyhájuk sok hasonlóságot mutat. A víz közelsége a legmeghatározóbb az ország gasztronómiájában: a portugálok a legnagyobb halfogyasztók Európában. A különböző területekről jövő behatásokat Portugália egyénien alakította saját szájízére, így a mediterrán ételek egy páratlanul egyedi és ízes kombinációjával találkozhatunk, ha bekukkantunk konyháikba.

Miből főzzünk?
Ha Portugália, akkor legelsősorban hal – és abból is első helyen a tőkehal szerepel a fő hozzávalók listáján. Az ország már a 15. századtól kereskedik tőkehallal, de az exporton kívül a portugál konyhában mondhatni mindenütt jelen van a tőkehal. Szintén népszerű a friss szardínia (különösen grillezve, mint a sardinhas assadas), a polip, a tintahal, különböző rákok, osztriga, garnélák, homár, languszta, és sok egyéb a tengerből, mint a kagylók, a fattyúmakréla, a tengeri sügér, valamint számtalan egyéb hal és puhatestűek. A portugálok imádják ínycsiklandó olivaolajukat, a legtöbb ételhez használják is. Zöldségek közül nagyon népszerű a paradicsom, a káposzta, a bab és a hagyma, de mindenütt megtalálható a krumpli és a rizs is köretként.

Tehén- és kecsketejből készült sajtjaik erősek és elég aromásak, ezeket általában nem használják ételeikben, hanem franciás módon magukban fogyasztják. Az ország lakói emellett rendkívül édesszájúak: felsorolhatatlan mennyiségű desszertjük van, melyek többségét már a középkori kolostorokban készítették az apácák és szerzetesek. Gazdagon használnak tojássárgáját és cukrot az édességekhez, így könnyű portugál desszertekre ne nagyon számítsunk. A portugáloknak megvannak a maguk italozási szokásai is: képesek napi több, mint tíz eszpresszót is benyomni (általában sok cukorral, mivel igen keserűen készítik) – világhírű portói boruk pedig szintén hatalmas népszerűségnek örvend az ország lakói között.

Boros érdekességük, hogy nem isznak rosét, hanem helyette vinho verdét, azaz szó szerinti fordításban zöld bort. Ez az átlalában gyöngyöző bor nem színére zöld (lehet vörös, fehér vagy rosé is), hanem arra utal, hogy érdemes még fiatalon meginni – magyarul újbor. Borban, mint a legtöbb édességben is, a portugálok szeretik az édesebb italokat – a szőlőből nem csak bort, hanem különböző édes sherryket és brandyket is gyártanak, melyeket desszertekhez fogyasztanak leggyakrabban.

365 tőkehal, a bikaerős kávé és egy kis fado
Az 5+1 étkezés nem költői túlzás: a portugálok képesek egy nap hatszor időt fordítani kisebb-nagyobb csemegézésekre. A reggeli általában egy kis süteményt jelent kávéval, melyet bicának hívnak és valóban olyan bikaerős, mintha egy koffeines anti-szívritmusszabályozót kortyolnánk. Ezután pár órával már jön a második reggeli, azaz a tízórai. Ebédszüneteiket mediterrán felfogás szerint dél és három óra között tartják és legalább egy óráig. Egy ebéd általában három fogásból áll és sokszor a levest szolgálják fel utoljára, ha a vendég még éhes. Ha Portugáliában járunk (habár ez minden országra igaz), érdemes a főterek turistacsapásairól a kisebb vendéglőkbe betérni, ahol tradícionálisan készített, hatalmas adagokban reális áron szervírozott ételekkel találkozhatunk.

A portugálok legnépszerűbb levese a caldo verde (avagy forró zöld): ez gyakorlatilag egy portugálosan újragondolt káposztaleves burgonyapüréből, vékonyra szeletelt kelkáposztából és chouriço szeletekből áll (érdekesség, hogy a portugálok nem sűrítik a leveseket, hanem a hozzávalókat úgymond összeturmixolják).

Főételek közül a lehető legnépszerűbb a már emlegetett a bacalhau, avagy tőkehal. A legenda szerint az ország asszonyai 365 elkészítési módját ismerik a tőkehalnak, így ez kihagyhatatlan fogásnak számít, ha az ország gasztronómiáját szeretnénk megismerni. Ha nem halból készül a főétel, akkor népszerűek az ökörből, sertésből és csirkéből kreált fogások is, mint a Cozido à portuguesa (hatalmas adagokban felszolgált portugál pörkölt rizzsel, babbal és általában marhából vagy sertésből, hozzá füstölt kolbásszal). Kagylós ételeik közül ki kell próbálni a légmentes edényben készülő, tenger gyümölcseivel feltuningolt cataplanát egy jó pohár zöld bor társaságában.

Az ebéd után jön a késői, este nyolc óra után fogyasztott vacsora, szintén több fogással. Befejezésképpen a portugálok gyakran járnak fado éttermekbe, melyekben élő gitármuzsika kíséri a bőséges vacsora utáni vacsorát. Desszertként a már említett kolostorok olyan hagyományos süteményeit süteményeit tömhetjük magunkba, mint az "égi tepertő" (toucinho do céu) az "apáca gyomra" (barriga de freira) az "angyali harapnivaló" (papos de anjo) vagy épp a "Priscot apát pudingja" (abade Priscot). Utolsó akkordként pedig: bor. Fogyasszuk úgy, ahogy a portugálok: édesen, finoman és elég nagy mennyiségben, hogy a fado romantikus dallamaira még a napi 5+1 étkezés után se jelentsen gondot táncra perdülni.

Ha lenne kedvünk belekóstolni Budapesten is a portugál ízekbe, akkor látogassunk el a Ráday utcai Costes étterembe, melyet egy portugál séf vezet, vagy üljünk be a Nagymező utcai Portugal Caféba.

Tetszettek a portugál ízek? Akkor lapozz vissza hozzánk, jövőhéten ugyanis egy igazi magyar különlegességgel fogunk jelentkezni!