Milos Forman úgyszólván hipp-hopp kiverekedte magának a dicsőséget Amerikába érkezését követően. Alighogy megmelegedett - politikai fenntartások is fűtötték, de istenigazából az érvényesülés ambíciója sarkallta -, rögtön a sztárrendezők sorába emelkedett. A Száll a kakukk fészkére, a Hair, a Ragtime, az Amadeus elismerést és pénzt csőstül biztosítottak számára. Erényeit a Nagy Gépezet tagjává válva is megcsillogtathatta. Könnyedén mesélt. Megőrizte groteszk látásmódját. Szívbemarkolóan ábrázolta az emberi elesettséget. Aztán egyszer csak váratlanul begörcsölt a Mester. A Veszedelmes viszonyok sótlan változata, a Valmont nem közönséges bukás volt, ami mindenkivel megeshet, hanem a fiaskók fiaskója. Nálunk nem vetítették, de hírlik, hogy az egyik hazai forgalmazó megvásárolta a bemutatás jogát és szándékosan kotlik rajta. Forman presztízse miatt? A televíziós eladás nagyobb haszna reményében? Mindegy. A lényeg az, hogy Kelet-Európa egykori filmes üstököse a Larry Flynttel, új opuszával nálunk nem a Valmonttól, hanem az Amadeustól "indul".
Milos Forman nem hagyta, hogy teljesen beboruljon a hollywoodi égbolt felette. Kivárta a megfelelő pillanatot, a hálás témát. Igaz, másodkézből jutott hozzá, az egyre inkább businessmanné váló Oliver Stone hagyta rá, ez azonban édes mindegy. Scott Alexander és Larry Karaszewski történetének hőse - hírhedett amerikai személyiség, szaftos botrányok és polgárpukkasztó provokációk főszereplője (az illető egyébként ma is él, "meózta" életrajzi albumát, sőt kisebb színészi feladattal bízták meg: viccnek se rossz, bírót alakít). Larry Flynt ohiói sztriptízbár-tulajdonos a hetvenes évek elején indította útjára a Playboy és a Penthouse ízléshatárait messze túllépő pornólapját, a Hustlert. Nemcsak a szex ordináré közönségessége irritálta a közvélemény egy részét, hanem az is, hogy az orgánum vadul beletenyerelt a közéletbe, tekintélyeket támadott meg és tett nevetségessé. Nem az üzleti vállalkozást találta megörökítésre méltónak a filmművész. A háttér érdekelte. A közvélemény feszültségei. A fogadtatás lázgörbéje. Az erőviszonyok alakulása. A "mit szabad" és "mit nem illik" társasjátéka.
Az energikus férfi hamarosan médiabirodalmat pornózik össze magának, s ezzel egyenes arányban megszaporodnak dühödt ellenfelei is. Bíróság elé idézik. "Feszítsd meg!"-et kiáltanak rá. Börtönbe csukják. A vita túlárad a konkrét ügyön. Larry Flynt azzal érvel: a szabadság hazájában eltűrik az intézményesített erőszakot, a nyers erotikát viszont cenzúrázzák. Furcsa paradoxon: a meglehetősen közönséges szexlap kiterjesztője a kitartás, a szókimondás, a következetesség jelképévé magasztosodik. Csak hát a jegenyék nem nőnek az égig. Orvlövész állítja meg Larry Flynt további nyomulását. Győzelmei vereséggé torzulnak. Elbizonytalanodik. Meg-megmutatja, hogy nem hagyja magát, de tolókocsiba kényszerülve és hozzá méltó házastársát elveszítve fokozatosan kikerül a képből.
A pornókirály portréjának megrajzolásakor Formant, aki csaknem három évtized elteltével még mindig egy kicsit kívülről láttatja Amerikát, tulajdonképpen a küzdelem rituáléja vonzotta: "Saját tapasztalataim késztettek arra, hogy elkészítsem ezt a filmet. Két olyan társadalmat is ismerek közelebbről, amelyek semmilyen tekintetben nem tűrték a másságot. A nácizmus és a kommunizmus idején egyaránt a pornográfia és a perverzió került először a nyilvános támadások kereszttüzébe. Bizonyos fokig mindannyian egyetértettünk ezzel, elvégre senki sem örül, ha perverzek rohangálnak az utcán. Csakhogy ez kétélű dolog, mert először ugyan tényleg csak a pornográf írókat cenzúrázzák, de aztán a törvények ilyen-olyan értelmezése alapján váratlanul kiderül, hogy Shakespeare is perverz volt, sőt maga Jézus Krisztus is... és voltaképpen mindenki, aki nem idomul az állam elvárásaihoz". A Larry Flynt, a provokátor gondolati hangsúlyai ehhez a kritikai mondanivalóhoz igazodnak. A rendező gyilkos gúnnyal jeleníti meg a manipulációk tisztességtelenségét. Rejtett zugokba világít. Pőrére vetkőzteti az álszenteket. De őszintén szólva érdekesebb az, amit Forman mond, mint ahogyan mondja. A sztori túlságosan lekerekített, "mozisan" kiglancolt, a közönségre is ki-kikacsintgató. Ezzel együtt persze hatásos, sőt helyenként lenyűgöző. "Kegyetlenül mulatságos" - írta a műről a The New York Times. Én megfordítanám a szavakat. A Larry Flynt-történet mulatságosan kegyetlennek láttatja Amerikát. Biztosan sokat fizettek érte. Lehet, egyszer majd még benyújtják a számlát miatta Formannak.
