Egy kisfiú keresi az anyukáját. Lényegében ennyiről szól a Jack. Edward Berger rendezőnek mégis sikerült egy annyira izgalmas (német) társadalmi drámát képre vinnie, hogy a film teljes 103 percére tökéletesen leköti a néző figyelmét.
Jack (Ivo Pietzcker) mindig siet. Nem is csak siet, inkább rohan. Villámgyorsan reggelit készít hat éves kisöccsének, egy pillanat alatt felöltözik, és lekváros kenyeret majszolva szalad az iskolába. Nem csak 10 éves saját magáról, de a kisöccséről is neki kell gondoskodnia. Huszonéves anyjuk nagyon szereti őket, csak épp törődni nincs ideje velük. Apa sehol, így Jack kénytelen betölteni a családfő szerepét. Már a nyitójelenetből kiderül, az, hogy a fiatal anyuka reggel nincs otthon, mindennapos eset. Az egyébként bűbájos Sanna (Luise Heyer) ugyanis napközben dolgozik, este pedig bulizik. Egyszer pedig úgy eltűnik, hogy még a lakáskulcsot sem hagyja maga után, így a gyerekek kénytelenek a keresésére indulni. A nyomozás hatásköre: Berlin.
A film bravúrja, hogy végig tökéletesen együtt mozgunk Jackkel, végig muszáj a kisfiúra szegeznünk a tekintetünket, egy pillanatra sem hagyja el őt a kamera. Az operatőr Jens Harant, sokszor a kisfiú után lohol, vagy épp azt veszi, ahogy felénk közeledik. Nem látunk nagy totálokat, a film szinte kizárólag szűkebb képkivágatokkal dolgozik, hogy a figyelmünket teljes egészében a kisfiúra irányítsa. Jack folyton úton van, mi pedig utazunk vele. Az őt alakító kisfiú, Ivo Pietzcker, egészen zseniális: tele van dühvel, de mégis elég ereje van ahhoz, hogy pozitívan tudja nézni az életet.
Az epizódokra épülő történetben Jack, kézen fogva a kis Manuelt (Georg Arms), bejárja mindazokat a helyeket Berlinben, ahol az anyjuk felbukkanhat: munkahelyet, klubokat, barátnők és expasik lakását, csak hogy végül önmagát találja meg.
A fiúk elé folytonosan új megoldandó problémákat állító, váratlan befejezést tartogató forgatókönyv (a rendező és Nele Mueller-Stoefen közös munkája), és a folyamatosan Jackre tapadó kamera végig fenntartja a néző érdeklődését. A film ötletének eredetisége abban rejlik, hogy a gyerekek egyáltalán nem élnek rossz környezetben, (ha éppen be tudnak jutni a lakásba.) Az anya nem a szeretethiány, drog- vagy alkoholproblémák miatt hanyagolja őket, egyszerűen csak túl fiatal: egy partygirl. Pont ettől a jóléti hétköznapiságtól lesz a probléma bemutatása sokkal nagyobb erejű. Vajon hány elhanyagolt kisfiú szaladgálhat így egyedül Berlinben, akivel senki nem törődik?
Értékelés: 8/10
