Habkönnyű, a kereskedelmi televíziók műsorszerkesztőinek kedvenc szavajárásával, valódi családi filmvígjátékkal van dolgunk, olyannal, amilyenből karácsonykor szokták megtölteni a reggel 9-től este 18.30-ig terjedő idősávot. Szó sincs bemázolt arcú, marcona kommandósokról, álnok terroristákról és hasonlókról, nem fog a fél világ felrobbanni, nem fog több használtautó-telep teljes gépkocsiállománya összezúzódni, bár azt se higgyük, hogy másfél órán át bárgyún egymásra vigyorgó szereplőket kell néznünk.

Nem eseménytelen a romantikus családi vígjátékokra specializálódott Shawn Levy új filmje, de az akció/perc hányados azért alatta marad egy szokvány B-kategóriás akciómozinak. A színhely egy természetrajzi múzeum, amely telis-tele van érdekesebbnél érdekesebb dolgokkal, főleg, ha ez a múzeum amerikai típusú. Vagy másképpen fogalmazva, színes képeskönyvhöz hasonló. Van itt minden az őskori Tirannoszaurusz Rex csontvázától, a tűzgyújtás problematikáját megoldani szándékozó kőkori rokonainkon, a ókori és középkori vitézeken, valamint a teljes amerikai történelem áldozatain keresztül a Föld összes állatáig minden. Amelyek éjjelente egy mágikus erejű egyiptomi amulettnek köszönhetően életre kelnek. Finnyásabbak mondhatják, nem egy eredeti ötlet, tele a filmtörténet különböző közintézmények poros hátsó fertályain játszódó mozikkal, az Operaház fantomjától a Louvre kísértetén keresztül a könyvtár leghátsó szobájában kutakodó kincsvadászokig, biztos volt már múzeumos sztori is, sebaj, itt a következő. A sötétben úgyis megnyúlnak az árnyak, a neszek felerősödnek, az izgalmas az figyelemfelkeltő. Nem baj ez, ha a filmet megtekintő gyermekek esetleg kedvet kapnak egy igazi múzeum meglátogatására, ezt e film is gőzerővel sugallja. Kicsit didaktikusan ugyan, de aki finnyás egy ilyen értékvesztő korban, az hülye marad.

A Jurassic Park rá tudta irányítani nebulók millióinak figyelmét a paleontológiára (egy átlagos 10 -14 éves biztos többet tud ennek köszönhetően az őslényekről, mint egy átlagos felnőtt), ha ez a film ennek töredékét éri is el, már siker - gondolhatják a film producerei anyagi értelemben, valamint a film pozitív alapállású felnőtt nézői, pedagógiai értelemben. Az anyagi siker meglesz, ui. a film tarol Amerikában, a pedagógiai sikerre még várunk.

Az alkotók nagy szakmai profizmussal minden elkövettek, hogy a néző bemenjen a moziba. Kezdik a Jurassic Parkra való utalással, egy T. Rex csontváz vigyorog rögtön a múzeum aulájában a betévedőre, fontos szerepe lesz később. De lesz kisfiú és kisállat is, mint a hollywoodi típusú sikerrecept első számú letéteményesei. Ezenkívül a jelenkor egyik vezető komikussztárja a főszerepben, Ben Stiller már már Terence Hill-i magasságokba (bergmani szempontból mélységekbe) vitte a szemmeresztgetést és grimaszolást, néha azonban szórakoztató is. Már annak, aki elviseli. Egy másik vezető komikussztárt láthatunk kulcsfontosságú mellékszerepben, Robin Williams a Teddy mackónak nevet adó Theo Roosevelt elnököt személyesíti meg, ezúttal a szentimentálisabb formáját hozva. A három vicces öregember, három amerikai sztár, közülük a kicsi, hülyeségeket beszélő Mickey Rooney abszolút filmtörténelem, ugyanis már a múlt század húszas éveiben filmsztár volt, gyermekszínészként. Ő volt az a kissrác, aki a nagy Chaplin mellett ül a járdán a Kölyök című klasszikusban... És persze nem utolsósorban Stiller legjobb haverján is nevethetünk, bár Owen Wilson ugyanazt csinálja, mint mindig: csücsörítve édibédin bámul az égszínkék szemével. Futottak még: zebrák, rómaiak, rabszolgák, hunok, mammutok, a sakálképű Anúbisz, két példányban, muflonok, inuitok, egy buja múzeumpedagógus, valamint egy idióta igazgató.
Ennyiből is látható tán, hogy komoly az őrület, Stiller egy lúzer elvált apát alakít, aki e múzeum éjjeliőreként fia tiszteletét akarja/fogja visszahódítani, ne legyenek kétségeink a végkifejletet illetően.

Korszerű látványvilág, mérsékelt izgalmak, eredeti nyelven nyilván szellemes párbeszédek, eléggé erőltetettre sikerült fordítás és szinkron. De két adag bejgli közt azonban abszolúte elmegy...